ÖRÖKRE BÚCSÚZOM
SZÜLŐHÁZAM KÚTJÁTÓL…
Örökre búcsúzom Szülőházam kútjától,
Gyermek - felnőttkorom ottani világától.
Nem volt nagyon mély, amolyan kissé talajvizes,
De nekem most így utólag mégis fenséges,
Mert együtt lehettem a Drága Szüleimmel,
Egyetlen bátyámmal, a Gyula testvéremmel.
Én is sok vödör vizet vittem a konyhába,
Mert kellett a főzéshez és mosakodásra.
Vezetékes víz akkor még nem volt falunkban,
Kizárólag ásottak csak az udvarokban.
Kellett víz mindenhol, teheneknek lovaknak,
Meg az apróbb szárnyas és egyéb jószágoknak.
Még az a szerencse, hogy sokszor lefotóztam,
Nem csak az agyam rejtekében eltároltam,
Mert ma már új gazdája van Szülői háznak,
Hova gondolataim ma is visszajárnak.
Elbúcsúztam Mindentől, ami odakötött,
Mert a testi valóm már végleg elköltözött,
De az öreg kútról majdnem elfelejtkeztem,
Most a fényképpel neki is búcsút intettem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 06. 01. Kedd Délelőtt 9:55