HUSZONHÁROM ÉVVEL
EZELŐTT ÖRÖKRE ELMENTÉL…
Drága Édesapámra Emlékezve.
1914. 09. 03 - 1998. 06. 04
„PARASZTI MEZŐK
Paraszti mezők küldötte vagyok,
Úgy jöttem, mint vadon termett virág.
Bölcsességem, tudásom nem nagyok,
Nem neveltek engem nagy iskolák.
Ők adtak szívemnek fényt, sugarat:
Szabad mezők a tiszta ég alatt.
Nagy Bálint”
Huszonhárom évvel ezelőtt Örökre Elmentél
Drága Édesapám akkor úgy, hogy el sem köszöntél,
Olyan hirtelen történt minden. Kavartad folyosón
Teádat, miközben Drága Édesanyám mosolygón
Figyelte minden mozdulatodat. Hirtelen dőlni
Kezdtél, Édesanyám elkapott, nem hagyott elesni.
Együtt értetek földet aztán és csak ezt mondottad:
„Kicsit megszédültem”, majd a szemeidet becsuktad.
Meghalt a Parasztköltő, Bakonyszentkirály Szülötte,
Akit a Falujában Talán Mindenki Szerette.
Mikor most pötyögtetem megemlékező soraim,
Kicsordulnak lassan az előtörő könnyeim.
Nem felejtem el, hogy ki voltál Szeretett Hazánknak,
Azt sem, hogy kije voltál a református családnak.
Azt sem feledem, milyen nagyszerű lírikus voltál,
Szeretett paraszt meződről mindig vígan daloltál.
Megjártad a Doni csatáknak minden véres poklát,
Magadon hordoztad a Hazádnak keserves sorsát.
Istenünket hangos szóval soha nem káromoltad,
Sorsod alakulásáért soha nem is vádoltad.
Sem szóval, sem tettel engemet sohasem bántottál,
Igazi Hűséget számomra örökül jussoltál.
Pátyolgattad ifjúkorom vers próbálkozásait,
Kijavítottad a verstani hiányosságait.
Éppen ezért irodalmi példaképem maradtál,
Te voltál, aki a rögös úton elindítottál,
De Hazámat Szerető Emberséget is Tőled Kaptam,
Úgy hiszem, hogy ez idáig bizton be is tartottam.
Mindig Szeretted Családunkat, Jó Férj, Apa voltál,
A paraszti világodról is mindent megtanultál.
Mindig hallgattak a szavaidra Szülőfalunkban,
Zengett az éneked a református templomunkban.
Pohár bor mellett végig énekeltél lakodalmat,
Idős korban csodálták keringőző lábaidat.
Legkisebb gyermekedként elfogult lehetek véled,
De ezt vállalom, remélem, „odaátról” is érzed.
Ilyen Édesapát tudok kívánni Mindenkinek,
Mert Őt senki nem tartotta sohasem becstelennek.
Drága Édesapám azt kívánom, hogy vigyázz reám
Odafentről is, mert Te Vagy az én Védőangyalkám.
„HA EGYSZER ELMEGYEK
Ha egyszer elmegyek,
Akácokkal szegett temetőbe,
Oda temessetek.
Borongjon szépen, susogva, fájva
Vén akácok hófehér virága.
Kicsi falum népe
Kísérjen a temetési úton
Zsoltárt énekelve.
Mindenki jöjjön sirató – szépen
És nyugodjon le a Nap az égen.
Nagy Bálint”
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 06. 04. Péntek Délelőtt 11:25
