SZÁZHETVENKÉT ÉVVEL
EZELŐTT EZEN A GYÁSZOS NAPON…
Aradi Tizenháromra és a Többi Hősre Emlékezve.
Százhetvenkét évvel ezelőtt ezen a gyászos napon,
Elhervadt a rózsa minden oly feldíszített kalpagon,
Amelynek gazdája eddig hitt az olyan Szabadságban,
Amelyben a Családjával elélhet nagy Boldogságban.
Az Osztrák Császár és az Orosz Cár Atyuska közösen
Leverte Szabadságharcunkat és Haynau gőgösen
Bitófa, puskagolyóra ítélte vezéreinket,
Mert Ők nem voltak képesek feladni az elveiket.
Százhetvenkét évvel ezelőtt ezen a gyászos napon,
Elhervadt a rózsa minden szép feldíszített kalpagon.
Mit jelent számunkra a tettük kétezerhuszonegyben?
Mit jelent a Hazáért meghalni olyan küzdelemben,
Ahol nem elég a lelkesedés és Hazaszeretet,
Mert a túlerő felülír minden oly igyekezetet
Amely eddig is hajtotta Őket halállal dacolva,
Ellenségeiket legyőzve, elküldve a pokolba.
Mikor Világosnál a győztes fegyver is letétetett,
Senki nem tudta, hogy milyen szörnyű ítélet született.
A „Bresciai hiéna” vérgőzösen ítélkezett,
Amikor hősöket akasztatott és agyonlövetett.
Százhetvenkét évvel ezelőtt ezen a gyászos napon,
Elhervadt a rózsa minden oly feldíszített kalpagon,
Vagy a megviselt katonazubbonyok gomblyukaiban,
Akik Hittek - Reméltek a Szabadság kivívásában.
Kezünket a szívünkre téve eltudjuk ma képzelni:
Képesek lennénk Szeretett Hazánkért mi is meghalni?
Kicsinyre zsugorodott Hunniában az összetartás
Csak illúzió, nincs Békesség csak egymásra „Vicsorgás”.
Most csendben, fejemet lehajtva Hőseinkre gondolok,
Akik meghaltak Szabadságért, róluk ébren álmodok.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 10. 06. Szerda Reggel 7:15
