A PÁLINKA
Azt szokták mondani, hogy nem is magyar ember az, aki nem szereti a pálinkát. Én nem mondok ilyent még akkor sem, hogy nagyon sokáig az életem során, pedig már nem vagyok fiatal (2022. március 13 - án, ha a „libák el nem tipornak” szokták mifelénk mondani a Bakonyban annak idején) akkor már 74 éves leszek, nagyon sokáig nem fogyasztottam ezt a nemes itókát. Fiatalabb koromban, ha már inni kellett valamilyen társaságban, akkor inkább édes röviditalokat, vagy bort, azt is az édesebbik fajtából ittam, de kizárólag mértékkel. Nem úgy voltam, mint az egyszeri ember, aki azt vallotta, hogy:
„Én mértékkel és tartózkodással iszom. A mérték a vödör, a tartózkodás az asztal alja.” Mivel pálinkáról van szó, egykori katonai parancsnokomra is emlékezem Molnár századosra, akinek, mikor mesélős kedve volt, ezt szokta mondani:
„Mikor én fiatal hadnagy voltam, megettem egy táska fasírozottat és megittam hozzá egy kishordó pálinkát.”
Szóval, már ugyancsak felnőtt férfiúvá cseperedtem, mikor legelőször megkóstoltam a páleszt, de akkor is csak kis mennyiségben, mert számomra túl erős volt az addigi édes italokhoz képest. Csodálkoztam is sokszor, hogy egyes szeszkazánok, rendszeres kocsmába járók mennyit meg tudtak belőle inni, pedig általában nem itták egyedül. Nem úgy értve, hogy mások segítettek neki, hanem legtöbbször lekísérték egy kis söröcskével, fröccsel, vagy borral és ezt többször megismételték ottlétük alatt. Később aztán már én is hozzáedződtem egy kicsit ezekhez az itókákhoz, hogy ne lógjak ki a sorból a magyar pálinkaivók szégyenére. Persze azt őszintén el szeretném mondani, hogy a klasszikus értelemben véve a lassan 74 évem alatt ritkán láttak berúgva, legtöbbször is csak úgy, ha mások által voltak a szemeik keresztbe nézve reám.
Egyébként a család sem volt nálunk iszákos, pedig Édesapámnak valamikor volt egy kis szőlője is a Bakonyszentkirályi egyik domboldalon az erdőszélétől nem messze, a falutól nézve Hajmáspuszta irányába. A megtermelt kevés bor is inkább kínálgatásra ment el, ha vendégek érkeztek, vagy valamilyen fuvaros szállított nekünk valamit.
Áldott emlékű Édesanyám azonban egy finánctól tanult módszerrel a sparhelten főzött kis mennyiségben pálinkát, amiből legtöbbször aztán finom likőr lett készítve. Ennek a történetét már egyszer megírtam és akit érdekel, elolvashatja az alábbi linkre kattintva:
https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1672187912998986
Itt Gyulán a Páromnak Terikének van egy kis, Szüleitől örökölt házikója, amely jelenleg felújítás alatt áll egy elég nagy kerttel, amelynek végén túl a Körös egy kis mellékága van, jelenleg éppen kiszáradva. A túloldalán pedig egy szép erdő, amelyet Kisökörjárási Erdőnek neveznek hivatalosan. A kertben sok gyümölcsfa áll és az évek során, mióta már én is itt élek, rengeteg almát, körtét, szilvát, barackot és birset tettük el úgynevezett befőttnek és ivólének. Van kis szőlőnk is és saját készítésű borocskánk minden évben. Az idei éppen forrás alatt áll. Egyszóval, a spájzba már lassan nem férnek el a befőtt termékeink, ezért, igaz kicsit későn, de eszünkbe jutott a pálinkafőzés kérdése a gyümölcsök miatt. Természetesen nem mi akartunk főzésre átállni, annyi gyümölcsünk nem terem, hogy érdemes lenne felszerelésre áldozni, hiszen vannak hivatásos pálinkafőzők helyben is. A barackkal kicsit már elkéstünk, de alma, körte, szilva és birs volt még, ezért 2db 60 literes cefrekészítő hordóra beruháztunk és a szakirodalmat kellőképpen áttanulmányozva nekivágtam a cefrézésnek. Az első hordó még kicsit keservesebben telítődött, a másodiknál azonban már vettem egy kézi darálót, amely megkönnyítette az alapanyagok feldolgozását. Betartva az előírásokat, azt hiszem elsőre nem vallottam szégyent a cefrézéssel, mer kitűnő itóka készült belőle a szakemberek áldásos tevékenysége következtében. Jóféle 50 fokos páleszünk lett és az illata is mennyei.
Egyébként a cefrézés közben a következő gyümölcsök kerültek bele: Alma, birsalma, szőlő, körte, szilva, egy kis földiszeder, egy kis banán. A szakemberek is azt mondták, minél többféle gyümölcs van benne, annál finomabb és illatosabb lesz a lefőtt pálinka. A siker örömére Terikével elhatároztuk, hogy jövőre még korábban elkezdjük az előkészületeket és ha a baracktermés legalább olyan lenne, mint az idén, akkor az is kerül a cefrébe. Az elkészült finom pálinkát elneveztem KISÖKÖRJÁRÁSI ERDŐ MELLETTI VEGYESPÁLINKÁNAK.
ERRE INNI KELL, EGÉSZSÉGETEKRE!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 11. 09. Kedd Délután 13:05
