DALOLOM AZ ÉLET HIMNUSZÁT…
MÚLT - JELEN - JÖVŐ
Dalolom az élet Himnuszát olyan alázattal,
Ahogyan az enyém csordogál Hittel és Malaszttal.
Voltak álmaim és még ma is minden éjjel vannak,
Azok elszállnak, megvalósulatlanok maradnak.
Igazi reális álmok ébrenlétből születnek,
Mert ehhez nem szabad lenni megtorpanó szünetnek
Ami halkítaná élet Himnuszának dallamát,
Ledöntené múlt - jelenre építő talapzatát.
Ha nem maradna bennem Kitartás Hit és Becsület,
Akkor örökre elveszíteném Emberségemet.
Dalolom az élet Himnuszát olyan alázattal,
Ahogyan az enyém csordogál Hittel és Malaszttal.
Most is iszonyú fájdalom mardossa a szívemet,
Mert Krisztusi korban elveszítettem gyermekemet,
De Hitemet nem tagadtam, Istent sem káromoltam,
Döntését fájó szívvel, alázattal elfogadtam.
Az élet olyan nehéz és szakadatlan küzdelem,
Melyben a Szeretet elengedhetetlen lételem.
Ha nem maradna bennem Kitartás Hit és Becsület,
Akkor örökre elveszíteném Emberségemet.
Dalolom az élet Himnuszát olyan alázattal,
Ahogyan az enyém csordogál Hittel és Malaszttal.
Nem veszik ki szívemből sohasem az a Becsület,
Melyet Drága Apámtól jussoltam és a lendület
Mellyel éltében példát mutatott mindig előttem,
Nehézségek sokaságát akarattal legyőztem.
Emléke olyan zsoltárosan Áldott - Kedves nekem,
Hogy ebből erőt merítve alakul az életem.
Ha nem maradna bennem Kitartás Hit és Becsület,
Akkor örökre elveszíteném Emberségemet.
Dalolom az élet Himnuszát olyan alázattal,
Ahogyan az enyém csordogál Hittel és Malaszttal.
Ami elmúlt az számomra semmi sem eldobandó
Még akkor sem, ha nem mindig volt oly mosolyogtató
Amitől kivirul az ember szíve és a lelke,
Mert benne van a jövő reményteljes ígérete.
Ha múltamat és jelenemet soha nem becsülném,
Akkor már a rám váró jövőmet sem érdemelném.
Ha nem maradna bennem Kitartás Hit és Becsület,
Akkor örökre elveszíteném Emberségemet.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 12. 05. Reggel 6:50
A fotó 2011 - ben, a vers megírásakor készült
