„MI VAN, TE SZENILIS VÉN FASZ…”
Sajnos itt tartunk 2022 – ben.
Nagyon régen, mikor még Általános Iskolába jártam, megtanítottak bennünket a mindenkori tiszteletadásra. Áldott emlékű Édesapám sokszor elmesélte, hogy mikor Ő járt az Elemi Iskolába, akkor hátratett kezekkel kórusban mondták el az általa „Regulának” nevezett viselkedési szabályokat mindaddig, amíg mindenki még álmából felkelve is fel tudta sorolni. Igaz, hogy nálunk már szelídebb formában, de mégis belénk vésték ugyan - ezeket, amiket én ennyi idő után is meg tudtam tartani és amíg élek, nem fogom elfelejteni.
Sajnos ma már sokat változott a világ, hiszen nemcsak a fiataloknál, hanem idősebbeknél is ezek a szabályok nagyon sokszor a feje tetejére állítódnak, főleg a mai technikális világban, mint például a Magyarországon is működő FACEBOOKOS világhálón fent lévő személyes beszélgetések, viták folytán. Szomorú vagyok mikor látom, hogy a kommunikáció sokszor olyan mértékben elfajul, hogy vadidegen emberek úgy esnek egymás torkának, hogy ha ez szemtől szemben lenne, talán még a zsebben kinyílt bicskák is előkerülnének gyilkolászós hevületükben.
Sajnos olyan mértékben váltak gyűlölködővé az emberek, hogy még az úgynevezett régi mondás szerint is megfojtanák egymást egy kanál vízbe néhanapján. Példák garmadáját lehetne felsorolni, hogy mi okból teszik ezt az emberek, hiszen már sokszor szülő és gyermek, testvér – testvér, rokon, ismerős, szomszéd is legszívesebben elemésztené egymást, mert nem értenek egyet az aktuál - politikában, ki a magyarabb, vagy a manapság „népszerű”, vírushelyzet vonatkozásában oltott, vagy nem oltott vitákban.
Egykor őszintén azt hittem, hogy majd egy olyan békés, idősödő korban fogom a hátralévő éveimet eltölteni, hogy eszembe jussanak a hosszú évtizedekkel ezelőtti viselkedési és udvariassági normák, ahol kölcsönösen tisztelte egymást a mindenkori korosztály. Az akkori politika nem osztotta meg ennyire az emberek mindennapi kapcsolatát még akkor sem, ha mindig voltak olyanok, akik valamivel nem érettek egyet és ezt természetesnek is tartottuk. Nem volt az a kivagyiság, hogy ki a nemzetibb és igazabb magyar, aki, ha nem ért vele egyet, az ellenség, hazaáruló, akit valamilyen módon el kell tiporni. Nem mostani a versem, 22 évvel ezelőtt írtam, de úgy gondolom, hogy ma sem tudnám másképpen megfogalmazni, mint akkor:
„KI A MAGYAR?
„Nép – Nemzeti Magyar vagyok!
Halljátok ti Gaz Magyarok!
Én mondom meg ki tart velem,
Ki foghatja meg a kezem!
Ki árulója e honnak,
Semmit Se a Koldusoknak!”
Hangzik sokszor harsány szóval,
Nem törődve Magyar Honnal,
Sem a ranggal, sem a korral,
Állítja ezt dérrel – dúrral
Ki a köpenyét forgatja,
Ki az elveit feladja,
Becsületét egy tál lencséért,
Vagy egy tál érett cseresznyéért
Elcseréli, avagy eladja,
Magát Igaz Magyarnak vallja.
Azt hiszi, hogy mindent tehet,
Elzavarja, azt ki szeret,
Aki bölcsen mellénk állva,
Zsarnokságot nem komálva
Szembe szállná teljes szívvel
Azzal, aki nem is tisztel
Saját magán kívül senkit,
Földbe döngölve mindenkit.
Akkor Hát Most Ki a Magyar?
Ki – kivel tart s mit is akar?
Keresztény vagy ateista,
Bélyegét most hol is hordja,
Homlokán, vagy köpönyegén,
Vajon hol van most a remény?
Magyar Vagyok Igaz Hittel,
Nem törődve ki mit tippel
Rólam, hogy kihez tartozom,
Magyarország az Otthonom!
Itt élek és itt dolgozom,
Elmélázva gondolkozom
Azon, hogy a béke útja
Ne vezessen háborúkra.
Minden fűszál, minden cserje,
Kis madárka énekelve
Azt hirdeti: Magyar Vagyok,
Nézzetek Rám Ti Ordasok!
Aki magát Magyarnak vallja,
Bélyegét másra nem ragasztja,
Az a Magyar Mindörökre,
Ki e jussot örökölte.
Honfoglaló Ősmagyarok
Ránk békességet hagytatok.
Kétezer év távlatából,
István király államából
Ne csináljunk rablófészket,
Ősök árnya megkísérthet
Ha szétdúlva acsarkodunk,
Ki a Magyar? Vitatkozunk.
Béke legyen! Húzd ki magad!
Állj a gátra, melled dagad
Akkor, ha a békejobbal
Megbékélsz vélt haragossal,
Ki azt hiszi különb nálad,
Leterheli mindkét vállad.
Emelt fővel nézz előre,
Tekints a boldog jövőre!
Mutasd meg, most, hogy a Magyar
Végre békét, nyugvást akar.
Kéz a kézben összefogva,
Vidám nótára fakadva,
Acélos szép tekintettel,
Szívből jövő őserővel
Hidd El, Magyar Csak Így Lehetsz,
Biztos Célba Csak Így Érhetsz!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2000. 04.26.”
https://www.youtube.com/watch?v=dxU5MRIMQjA&feature=youtu.be
Nem vagyok most sem annyira elkeseredve, hogy a Kőrösnek menjek fájdalmamban, csak azt sajnálom, hogy majd a jövő nemzedéke hogyan tudja visszaszerezni a régi békességnek legalább egy kis töredékét. Erre sem jótanácsot, semmi olyan okosságot nem tudnék javasolni, mint amekkora fájdalom volt már bennem akkor is, mint amit belefogalmaztam a feni versembe.
Miért is jutottak eszembe éppen most ezek a sorok?
Arra egy tegnapelőtti, Messengerben hozzám írott gyalázkodó pár mondat adta az apropóját. Köztudott, hogy nem kedvelem ezt az Országrabló mai hatalmi berendezkedést és ezt nem is szoktam eltitkolni. Ha kell, korrekt vitára mindenkor hajlandó vagyok még idegenekkel is, de azt nem tűröm, hogy ismeretlenül legazemberezzenek, de ezt még illedelmesen szoktam megtenni addig, amíg nem fajul el a dolog kenyértörésig. Amikor ilyen vitapartner van, egy idő után még akkor is illedelmesen elköszönök, mert a parttalan vitának semmi értelme nincsen. Itt azonban szó sem volt köztünk vitáról.
Visszatérve az említett beszólásra, egy arctalan ember a címben jelzettnek titulált, valahogy ilyenféleképpen:
„MI VAN, TE SZENILIS VÉN FASZ…”
Volt még további pár szavas gyalázkodás, de emlékezetből nem tudom felidézni a következők miatt. Mielőtt válaszolhattam volna, felmentem az oldalára és a néven kívül egyetlen adat sem volt róla. Ilyenekre szokták azt mondani, hogy a kormányzati propaganda „trollkodó” aktív tagja lehet az illető.
Valamelyik, általa nem tetsző poszt megosztásomra célozhatott, de mire meg akartam volna fogalmazni a válaszomat, kitörölte a bejegyzését.
Sajnos itt tartunk Kedves Barátaim és Ismerőseim. Nem tudunk ellene semmit tenni, mert annyira átpolitizált már a magyarság, amit már fentebb is leírtam. Számomra továbbra is megmarad a gyermekkorban belém rögződött tisztességtudás, amit halálomig nem fogok elfelejteni. Mégis optimistán tekintek előre, hiszen még csak március közepén fogok túllépni a 74 évemen és remélem, lesz még pár békésebb, gyűlölködéstől mentes évem, évtizedem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2022. 01. 20. Csütörtök Délelőtt 10:30
