AZ ELSZÁLLT BARÁTSÁGRÓL

Mire valók a barátok?

Nem olyanok, mint a kabátok

Amit egyszer ledobunk és elvetünk,

Majd később újra, ismét felveszünk.

Őszintén hittem a barátság erejében,

Nem tudva azt, hogy eszköz vagyok a kezében

Annak, ki ezt ajánlotta egyszer,

Nem gondolva, hogy ez csak egy kényszer

Egy meggondolatlan, barátságnak vélt ajánlat,

Amely lehet, hogy jót is tett akkor önmagának,

De mindenképpen segített annak a barátnak

Vélt idegen ember aktuális bajának.

Kérészéletű voltát bizonygatta százszor,

Hangoztatta őszintének vélt szívvel hányszor,

Aztán pillanat alatt eltűnt messze,

Nem gondolva általa okozott sebre

Amit ezzel okozott a társnak,

Aki eddig nem gondolta másnak

Mint amilyen valójában lénye,

Amely most már mindörökre félre

Tette azt, mit ígért örökre,

Belépve megásott gödörbe.

Barátságot színlelt, pedig üres szavak

Szálltak el ajkáról s a porba le hulltanak.

Miért tetted, mi volt vele terved

Hogy az üres szavakra állt nyelved,

Amely bűvös barátságot ígérte,

Aztán eltűnt a semmibe lépve?

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2004. 04. 28

Az őszinte barátság kezdete a mellékelt fotón