TE CSAK MARADJ
Te csak maradj – és vessz el odakinn
Senki ember, hazátlan, bús bitang.
Édes hazánknak édes emlőin
Nevelődtél – és mégis vad harag
Ütött szívedbe gyászos dallamot –
Hidd el, ezért senkise siratott.
Nem ontott fényt az – az osztrák város?
Álmaidból, hát minden elmaradt?
Az erkölcs ott most oly piszkos, sáros -?
És annyira gyűlölik a magyart?
Nem hallgattál úgy - e jó anyádra,
Hiába könyörgött térden – állva.
-És még egyet – pedagógus voltál,
Kezedbe adtuk a gyermekünket.
S tanteremből, mint őrült rohantál,
Hamis szabadság kobza illetett.
-Hát csak maradj túl a kerítésen,
Ne gyógyuljon be sebed sohasem.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály