„SZAVAZNI MENTEM”
Országgyűlési Választás 1953. május 17 – én
Áldott Emlékű Édesapám Bakonyszentkirály Parasztköltője sokszor mesélt az életéről nekünk családon belül és másoknak is, akik gyermek, vagy akár felnőttfejjel élték át a II. Világháború utáni időszakok történéseit. Pártoskodás távol állt tőle haláláig, kivéve azt a rövid időszakot, amikor a Nemzeti Paraszt Párt tagja volt. Erről röviden így írt a „Hol van már a Paraszt” – című életrajzi könyvében:
„…Én a Nemzeti Paraszt Pártban voltam. Ez volt a Veres Péter pártja. Ő is vonzott, meg a Szabó Pál, a Kovács Imre, az Erdei Ferenc, Darvas József, aki egy evangélikus tanító, író is volt- ők voltak a vezérek. A református újság járt nekünk, is, meg sokaknak. Ez egy hetilap – most is megvan még -, abban minden benne volt, országos dolgok is. Aki nem vette meg, az egyháztól kölcsönkérte. A Kellner zsidóhoz is járt újság, amit mindig elkért édesapám, ha ők már elolvasták. Elolvastuk és továbbadtuk, olvasta, aki akarta. A zsidókhoz járt csak politikai lap, máshol csak egyházi. Kevesen törődtek a hírekkel…”
Később azért amikor a rádió már jobban elterjed a falunkban is, abból azért az Országban való történésekről is többet lehetett hallani. A címben jelzett idézet Édesapám verse, ami éppen aznap íródott, amikor zajlottak Országszerte az Országgyűlési Választások 1953. május 17 – én.
Említettem már, hogy Édesapám a rövid időtől eltekintve nem politizált, de az irodalmi munkásságának részét képezik azok, amik erről az időszakról szóltak, amikor a Rákosi rendszer vezette az Országot. Gyermekfejjel én nem igazán tudtam még akkor megérteni a történéseket csak később, akkor is nyakatekert módon, a mindenkori hatalom szájízé szerint tálalva. Édesapám súlyos szavakkal fogalmazta meg több versében is a rendszer kritikáját, amiért, ha ez a nemlétező íróasztalának fiókjából napvilágra kerül akkor, bizony a szabadsága is veszélyeztetve lett volna.
Aznap, mikor voltak a választások, valószínűleg hazatérve írhatta meg az alábbi versét, mert aznapra van dátumozva és így szól:
SZAVAZNI MENTEM
Szavazni mentem vasárnap reggel,
Azóta bánt a lelkiismeret.
Szavazni mentem, hogy én ne éljek,
Hogy mélyebbre égessék a sebet.
Mit tettem? – kínja támadt fel bennem,
Segítni vesztét drága hazának.
Óh, én áruló, hitvány, nyomorult,
Vesztére lettem háznak, családnak!
Elkészítem én magam a halált,
Mosolyogva, ezért rám nevetnek.
Nálamnál rongyabb ember nincs sehol!
Magam mentem, nem kényszerítettek.
Szavazni mentem, hogy nagyot üssek,
Az óriásból, hogy törpe legyen.
Rabszolga módra tovább görnyedjen
S átok – kenyéren éljen gyermekem.
Hová lettem – a lelkem fáj nagyon.
Maradása ne legyen szívemnek.
Nálamnál rongyabb ember nincs sehol!
Magam mentem, nem kényszerítettek.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1953. május 17 – én.
A verset tüzetesen olvasva és értelmezve beláthatjuk, hogy minden benne van, amit eddig hitt az úgynevezett „felszabadulás” utáni időszak történéseiről nemcsak az Országban, hanem szűkebb környezetünkben Bakonyszentkirályon is. Természetesen a saját magára akasztott rongyemberséget Ő sem a mindennapos szóhasználat szerint értette, mint ahogyan az első olvasatra látszik. Ne ítélje el senki ezért, mert aki személyesen ismerte, az tudja, hogy megbecsült tagja volt egész életében a társadalomnak és még a vérét is adta a Doni csaták küzdelmeiben, de ez már egy másik történet. Belegondolva, az sem véletlen, hogy ez lett a vers címe, mert a szavazás és a választás között óriási különbség van. A mostani visszaemlékezésemnek sem az a célja, hogy a Bakonyszentkirályon történt választási eredményekről szóljon, hanem az, hogy a hozzákapcsolódó versben milyen mondanivaló van mélyen belefogalmazva.
DRÁGA, MÉG A HALÓ PORODBAN
IS ÁLTALAM NAGYON SZERETETT DRÁGA ÉDESAPÁM!
Nálad becsületesebb hazafit, hitet megtartó, családját és embertársait szerető, becsületes embert eddig nem ismertem. Tudom, hogy ez egy szubjektív véleményem, de akkor is megtartom amíg csak élek ezen a földön.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2022. 02. 15. Kedd Délelőtt 10:55
A fotó csak illusztráció, nem Bakonyszentkirályon készült
