TE NYÚLTÁL LE HOZZÁM,

BOLDOG ISTEN

Futottam Előled égő szárnnyal,

Hová küldtél, sose arra mentem.

Önerőmet többnek hittem Nálad,

A Te léted nem volt szent előttem.

S mikor egyszer rám szakadt a bánat,

Jó anyámat könnyek között láttam,

Elfáradtan, alig – alig élve –

A földre zokogva leborultam.

Orcám pirult, s a magasban láttam

Megjelentél fent az égi szekéren,

S Anyám forró könnyein keresztül

Te nyúltál le hozzám, boldog Isten.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály