NEM ISMERTEM HÁBORÚ POKLÁT,
CSAK ÉDESAPÁMTÓL…
Ukrajnában dörögnek a fegyverek.
Nem ismertem háború poklát csak Édesapámtól,
Aki a csatamezőkről is verselt a nagy Dontól,
Ahol nemcsak katonák estek el, hanem ártatlan
Emberek, nők, gyermekek, öregek, akik oktalan
Halált haltak azért, mert az önös érdekek voltak
Az irányadók, nem számított, hányan elpusztultak.
Ma elképzelni sem mertem, hogy a közelben újra,
Békeidőben ártatlanok vére hull a porba.
Barbárok lőnek, bombáznak nemcsak hadi célokat,
Hanem civileket, városokat és lakásokat.
Ezrével élnek emberek, földönfutóvá válva
Mehetnek most otthonuk elhagyva a nagyvilágba.
Nem ismertem háború poklát csak Édesapámtól,
Aki a csatamezőkről is verselt a nagy Dontól.
Elvileg Béke lenne ma a nagy Európában,
Nem szabadna, hogy ma ágyúk torka tüzet okádjon.
Nem szabadna, hogy bomba hulljon, rakéta csapódjon
Bárhová és sebből vérezve valaki is meghaljon
Olyan nagyhatalmi érdekekért, ami jelenben
Nem történhetne meg az újkori történelemben.
Hullnak a könnyeim, pedig tőlünk távol dörögnek
Az ártatlan embereket legyilkoló fegyverek.
Szívem vérzik, ahogy a tudósításokból látom
A menekülőket átjönni a magyar határon.
Nem ismertem háború poklát csak Édesapámtól,
Aki a csatamezőkről is verselt a nagy Dontól.
Hatodik napja dúl ádáz küzdelem Ukrajnában,
Szégyenszemre a modern, fejlett nagy Európában.
Nincs mentsége senkinek, a mostani orosz „cárnak”
Sem, mert ez nagy szégyenére válik Oroszországnak,
Ahol az emberek manapság is Békére vágynak,
Nem örülve a hazahozott meghalt katonáknak.
Akinek szíve nem nyílik meg, közömbösen nézi
Most és egyáltalán ezt a szörnyűséget nem érti,
Azt csak sajnálni tudom és az Úristent arra kérem:
Vessen Véget a Háborúnak Békesség Nevében!
Ifj. Nagy Balint (Valentinus)
Gyula. 2022. 03. 01. Kedd Délelőtt 9:40
