MÁJUSI DOMBTETŐN

Álmok zenéje hull a szívemre

Amint a kicsi dombon megállok.

Ó, csodás a kék ég végtelenje,

Dalolnak a májusi virágok.

Susogó, apró kis ezüstszárnyak,

Fehér szirmok hullanak fejemre.

Fészket takarnak a kicsi ágak,

Madár sír fent lágyan énekelve.

Csodás ez az égi harmónia!

Ki vezényli az örök, nagy zenét…?

Ki emeli fel, fel a magasba-

Ki szabja meg a végét, kezdetét…?

Lágy – édesen szétterül a zsongás.

Átszellemülve szívem emelem.

Köszöntlek Élet – és új virágzás,

Köszöntlek május – forró szerelem!

Lágyan – szédítő édes borongás-

Bennem újra ifjú tüzek égnek.

Újra élek! – jöjj, jöjj szép Látomás,

Szívemmel a nagy Titkok beszélnek.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály