NEM HALLGATOK

Nem hallgatok, míg ajkam szólni tud,

Kikiáltozom, amit itt látok.

Itt már az Élet tébolyodva fut,

Sikongatnak a magyar udvarok.

Szép remények hullva hullnak széjjel.

Ifjaink ajkán a dal könnybe fúlt.

Tele vagyunk jajgató veszéllyel,

Segíteni már az Isten se tud.

Mindenkinek elmondom, aki jön:

Ne higgyen a hamis prófétáknak,

Kik kacagnak síró magyar őszön

S hervasztói termő magyar ágnak.

Kőszíveknek is elviszem hangom,

Hogy lágyuljanak meg és lássanak:

Magyar ember tengődik, mint barom,

Konca vagyunk idegen kutyáknak.

Nem hallgatok, míg ajkam szólni tud,

Legyen bár a vesztemre az ének.

Itt már az Élet tébolyodva fut,

Zord télben a magyar időnek.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály