HAJDANÁBAN, DANÁBAN, MIKOR ÉN IS
BEATLES FRIZURÁT HORDTAM.
Időközönként kutakodom az életem során rólam készült, archívumomban lévő régi fényképek között. Ma reggel is ezt tettem és egy 1964 – ben készült, úgynevezett Beatles frizurás fotóra bukkantam és akkor az emlékezetem tárházából előbányásztam az ezzel kapcsolatos információkat.
Természetesen az íráskényszerem ismét felszólított arra, hogy ezt sem tehetem meg anélkül, hogy visszaidézzem egy kicsit a múltat, mikor még tinédzser koromban rám is hatottak a történések. Egy kicsit kutakodtam azért a neten is, nehogy valami fals információt írjak le, mert az rám sem vetett volna jó fényt, mert az emlékezet néha tévútra viheti az ember gyerekét, ha nem elég figyelmes.
Elöljáróban a Wikipédiából egy rövid idézet:
„1963-as feltűnésük igazi szenzációt jelentett az Egyesült Királyságban, fiatal, sikoltozó és ájuldozó lányok tömegei követték őket; a brit sajtó a jelenségre a „Beatlemánia” nevet akasztotta. Ez 1964 elejére átterjedt Észak-Amerikára és az együttes hamarosan világszerte népszerű lett. Öt év alatt korai sikereik kétségtelenül egyszerű zenéjét (mint a „She Loves You” és az „I Want to Hold Your Hand”) művészi, igényes dalokká fejlesztették. Ők írták a dalaikat, feszegették a stúdiók felvételi lehetőségeinek határait, minden lemezük új, addig példa nélküli hangzásvilágot ért el (az amerikai stúdióknál gyakran gyengébb hangminőség ellenére) – mindezekkel hosszútávú befolyást gyakoroltak a rockzenére. Filmeket készítettek, a sajtó minden lépésüket követte és mintegy szimbolikus vezetői lettek az 1960-as évek ellenkultúrájának, nyilvánosan kutatva a keleti miszticizmust, a tudatmódosító szereket és a forradalmi politikát.
Az együttes 1970-ben oszlott fel.
Életrajzi visszaemlékezéseimben már több alkalommal írtam arról, hogy 1962 – 66 között Győrben éltem. Ebből 3 évet a 400. as Iparitanuló Intézetben koptattam a tantermi padokat, vasesztergályos szakképesítés elsajátítása céljából. Az iskolaidőszak alatt üzemi gyakorlatra a Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyárába jártam és utána is még ott dolgoztam. Ez addig tartott, amíg 1966. november 24 – én bevonultam katonának és ezzel véget is ért a Győri létem, mert leszerelés után Zircen helyezkedtem el, de ez már egy másik történet.
Történetem időpontjában már világszerte ismert volt az együttes, pedig nem állt rendelkezésre olyan technikális lehetőség, mint manapság. A mai ifjúság, ha valahol akár egy másik kontinensen feltűnik egy zenekar, azonnal hangban és videóban lehetőség nyílik arra, hogy bárkihez eljutva élvezhesse a dallamokat, de abban az időben még zömmel csak a rádió volt az egyetlen lehetőség, vagy csempészett lemezeken nagyon kevesek részére juthatott el a Beatles együttes csodálatos zenéje is többek között.
Ennek ellenére, azért, ha nem is lettem feltétlen rajongója a „gomba fejűeknek” titulált zenekarnak, én sem maradhattam érzéketlen az irányukban, mert valóban gyönyörű dalaik voltak és azokat ma is szívesen hallgatom, mikor eszembe jut és keresek számokat a világhálón az Ő repertoárjukból.
Visszatérve a dolog lényegére, amire a címben is utaltam, bennem is felvetődött a gondolat, hogy egy kicsit próbáljak azonosulni a „gomba fejűek” hajviseletével. Nekem eredendően Édesanyámtól örökölt genetika folytán már akkor is magas volt a homlokom, nem kopaszodó tendencia volt a lényege. Erről a hasonlóságról már egy régebbi írásomban is szóltam, mikor Édesanyám Szülőfalujában Veszprémvarsányban a Temetőben egy idős nénike rákérdezett a hasonlóságra. Aki esetleg kíváncsi erre, a linkre kattintva elolvashatja:
Szóval, egy alkalommal 1964 - ben fogtam magamat és Győr belvárosban a Baross úton (abban az időben Lenin útnak hívták az úgynevezett szocializmus alapjainak lerakása idejében) az Áruház után ott lévő fényképész műteremben csináltattam egy igazolványképet magamról, ahogy próbáltam a hajzatomat Beatles frizurásra imitálni. Hogy milyen sikerrel, az majd a mellékelt fotón megnézhető. Felidézem egy másik fotón az ugyanebben az évben megszokott frizurámat is.
Természetesen nem tartott sokáig nálam ez a dolog, mert valahogyan úgy éreztem, nem való ez a karakter a számomra és rövidesen visszatértem az addig megszokott hajviseletemre.
Ma is felderültem a régi fotók felidézése közben, mely egy zenei korszak világába kalauzolt vissza, nem beszélve arról, hogy akkor még csak 16 éves tini fiúcska voltam, jelenleg pedig, ha a „libák el nem tipornak”, a régi szólás szerint, március 13 – án már 75 esztendős ősz hajú és szakállú emberke leszek, illetve már most is az vagyok. Kikérem magamnak, ha valaki öregnek titulál, mert természetesen nem vagyok már fiatal és a szívem bizony még most is ebben a testben dobog, amíg csak élek. Aki pedig öregnek titulál, azon sem vagyok és leszek megsértődve.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula 2023. 01. 11. Szerda Délelőtt 10:35
