AKI CSENDBEN HALLGAT,

 MIKOR SZÓLNI KELL…

Aki csendben hallgat, mikor szólni kell,

Az vajon a zsarnoktól mit érdemel?

Buksi simogatást amire vágyik,

Vagy csendesen magában dudorászik,

Várja, hogy a Manna ölébe hulljon,

Majd viszonzásul kezet is csókoljon

Annak, aki magasról teszik rája,

Hogy nadrágból kilóg hátsó fertálya?

Nem mindig igaz a hallgatás azzal,

Hogy egyetért kizsákmányoló gazzal.

Aki csendben hallgat, mikor szólni kell,

Az vajon a zsarnoktól mit érdemel?

Üres zsebeket, nyomort, nélkülözést

Amiért nem vállal egy kis tüntetést,

Vagy végre hallgatását nem tűri már

Tovább és nem másik emberekre vár,

Hogy számára gesztenyét kikaparják,

Meztelen királyt végleg elzavarják.

Ébredés kétezerhuszonháromban

Nem elég, fel kell állni csatasorban.

Aki csendben hallgat, mikor szólni kell,

Az vajon a zsarnoktól mit érdemel?

Tőle már semmit, mert, ha nincs felkelés,

Akkor hiába történt felébredés.

Összefogás nélkül nem lesz győzelem,

Hanem továbbra is csak a gyötrelem

Marad az „Istenadta Nép” számára,

Csak ácsingózhat tovább jobb világra.

Mikor nyílnak ki már végre a szemek,

Mondjátok meg Ti, hallgatag emberek?

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2023. 02. 03. Péntek Délután 14:15