TIZENEGY ÉVE MENTÉL EL
ÖRÖKRE ÉDESANYÁM…
Tizenegy éve mentél el Örökre Édesanyám,
Bárcsak még ma is magas homlokodat csókolhatnám.
Magamhoz ölelnélek, mint oly sokszor az életben,
Örömöt láthatnák mind a két gyönyörű szemedben,
Mikor észrevetted messziről, hogy eljöttem hozzád,
Mindjárt felderült mosolygósan a szépséges orcád.
Mikor már az erőd lassan elkezdett fogyatkozni,
Akkor mi közösen, ketten kezdtünk el főzőcskézni.
A végén már hagytalak pihenve csak nézelődni,
Egyedül kezdtem az ebédet előkészíteni,
Majd a régi, kiszolgált sparheltben megfőzni, sütni,
Hogy aztán az asztalnál majd kezdjük elfogyasztani.
Tizenegy éve mentél el Örökre Édesanyám,
Bárcsak még ma is magas homlokodat csókolhatnám.
Hosszan beszélgetnénk régi szép közös emlékekről,
Gyermekkorom világáról, a falusi életről,
Amikor számomra még gondtalan volt minden - napom,
Kapirgáltak szárnyas jószágok a hátsó udvaron.
Tehenek és borjak pihengettek az istállóban,
Disznók, malacok röfögtek szintén a kerti óljukban.
Akkor velünk volt ereje teljében Édesapám,
Aki szintén az Égi Otthonából tekint le rám.
Manapság már más gazdája van a Szülői Háznak,
Udvarban szépen nyíló Hó és Tőzike virágnak.
Tizenegy éve mentél el Örökre Édesanyám,
Bárcsak még ma is magas homlokodat csókolhatnám.
Hét hónapig voltál Kórházban és én minden - napon
Mentem Hozzád, látva, erőd fogytán, fekve ágyadon.
Tizenegy évvel ezelőtt is mentem Kórház felé
Mikor jött az üzenet, Édesanyám bevégezé
Földi életét és számára már „elvégeztetett”
Minden, ami hosszú életére emlékeztetett.
Hangos zokogásba törtem, mikor ezt meghallottam,
Kis híja volt annak, majdnem a földre leroskadtam.
Búcsúzáskor megcsókoltam még meleg, szép homlokát:
Tudtam, Örökre elvesztettem Drága Édesanyát.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 02. 21. Kedd Délelőtt 945
