„ÚGY HALLOTTAM BÁLINT, MAGA IS FIDESZES LETT!”
Zirci Robixtól induló történetem és a folytatás.
Történetem kezdete visszanyúlik arra az időre, amikor még 1968. december 18 és 1984 között Zircen, akkori nevén a ROBIX üzemben dolgoztam osztott munkakörben, munkavédelem, tűz védelem, polgári védelem és rendész beosztásokban egy személyben.
Mivel az egész terület ezekben a beosztásokban hozzám tartozott, a műhelyekben, raktárakban és irodai épületekben is minden munkanapomon volt bőven elintéznivalóm, illetve ellenőrzési jelleggel megjelenésem.
Jómagam is ha valami ingerencia éri az orromat a mai napig bezárólag, bizony egy párat szoktam tüsszenteni és ennek semmi köze a megfázáshoz. Hogy ezt miért említem? Éppen azért, mert máig rekordernek tartom az egykori munkahelyemen ebben a kategóriában bajnoknak számított, nagyon kedves ismerősömet, Udvardiné Rózsika - nénit. Mivel jelenleg nincs róla semmi információm, emlékeimben máig hús – vér, élő személyében van elraktározva és semmi rosszindulat nincs bennem vele kapcsolatban.
Mint ahogyan Arany János Toldijában írva vagyon:
„Toldi György peniglen kigondolta bölcsen, (Hogy egyik szavamat másikba ne öltsem)” …
Egyik alkalommal éppen a nagy iroda épület felé tartottam, mikor a meleg nyári napon kinyitott egyik ablak felől hangos tüsszentés sorozat kezdődött, amelynek szinte nem akart vége szakadni. Mosolyogva ismertem fel benne Rózsika néni jellegzetes hangját, aki a technológus részlegnek volt az adminisztrátora az épületben. Nála olyan nem volt, hogy 1 – 2 tüsszentés, mert valahogyan sorozatvető szerűen sorjáztak ezek az ingerenciák. Mikor most ezeket a sorokat pötyögtetem be a számítógépembe, ismételten mosolyra húzódott a szám az emlékek miatt.
Jóval később, már az úgynevezett” Rendszerváltás” után a Városi Önkormányzatnál Hivatalsegédként dolgoztam 2008. március 13 – ig. a nyugdíjazásomig. Feladataim közé tartozott, egy kolléganőmmel együtt, hogy a hivatali leveleket a városban kézbesítsük. A terület fel volt osztva és hozzám tartozott az a rész is, amelynek utcájában lakott Rózsika - néni, ha jól emlékszem, a Kálvária utcában, akkor már nyugdíjasként. Mint régi ismerősök, mindig egy kicsit elbeszélgettünk a régi szép időkről, amikor is egyik alkalommal nekem szegezte a kérdést:
„ÚGY HALLOTTAM BÁLINT, MAGA IS FIDESZES LETT!”
Meglepődtem ezen, mint ahogyan szokás mondani, „köpni, nyelni is alig tudtam”, hiszen a városban mindenki tudta rólam azt, hogy soha nem tartoztam hozzájuk és nem is szimpatizáltam velük, ismerve a megalakulásuk óta végzett tevékenységüket és ez nem fért bele az én értékrendembe. Hozzátenném még azt, hogy jóval később és jelenleg sem tartoznak bele, de ez legyen az én egyéni problémám.
Természetesen, amit válaszoltam, nem szó szerint idézve, a következő volt:
KEDVES RÓZSIKA - NÉNI!
Nem tudom ki volt az, aki magának ezt mondta, de én soha nem voltam a FIDESZNEK sem a híve, sem a támogatója és amíg csak élek, nem is leszek.
Ezzel le is zártuk a témát és kölcsönösen elbúcsúzva egymástól, megnyugodva vette tudomásul, hogy nem cseréltem köpönyeget, mert az már nem én lennék. Mondjanak rám bármit, de sem hazaáruló, sem köpönyegforgató nem voltam soha és nem is leszek, amikor pár nap választ el attól, hogy betöltsem a 75. életévemet.
Ami még hátravan az életemből, azzal már csak elleszek valahogyan. Hazámat szeretem és ezt az évtizedek során szerény vers és prózai írásaiban is sokszor bemutattam már, beleértve a Bakonyomat is, pedig ma már 11 éve az Alföld Gyöngyszemében Gyulán élek Szerelemben, Szeretetben, Boldogságban egyaránt. Egyik politikai szervezethez sem tartozom már hosszú ideje, de azért engedtessék már meg nekem, hogy a szimpátiám megmaradjon a mai mércével mérve az ellenzéki palettán és ne akarjon ettől senki eltántorítani, mert nem fog sikerülni.
Tiszteletben tartom az ettől eltérő véleményeket, de viszont elvárom, hogy mások is ezt tegyék velem kapcsolatban.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 03. 06. Hétfő Délelőtt 10:05
