SZEMÉLYES EMLÉKEIM POMOGÁTS BÉLA IRODALOMTÖRTÉNÉSZRŐL. 1934. 10. 22 – 2023. 05. 01


SZEMÉLYES EMLÉKEIM POMOGÁTS BÉLA IRODALOMTÖRTÉNÉSZRŐL.  1934. 10. 22 – 2023. 05. 01

 

 

 

 

 

 

 SZEMÉLYES EMLÉKEIM POMOGÁTS BÉLA IRODALOMTÖRTÉNÉSZRŐL.

1934. 10. 22 – 2023. 05. 01

 

Barátaink és támogatóink részvételével 1999 – ben létrehoztunk Bakonyszentkirályon, Édesapám parasztköltő Szülőfalujában egy parasztköltőket összefogó közhasznú Alapítványt, („Bakony, Te Szép Hazám” Magyar Parasztköltők Alapítványa) amely hivatott a megismertetésükre és népszerűsítésre ennek a műfajnak és művelőinek.

Még ebben az évben a kezdeményezésemre azt is elhatároztuk, hogy minden évben szeptember, vagy októberben megemlékezünk róluk egy úgynevezett Magyar Parasztköltészet Napja rendezvényen, szintén Bakonyszentkirályon. 1999. 10. 16 – án került sor első ízben ennek megrendezésére és első Fővédnöknek az általam, munkássága alapján nagyon tisztelt Pomogáts Béla Irodalomtörténészt kértem fel levélben, illő bemutatkozás után, aki akkoriban a Magyar Írószövetség Elnöki tisztét is betöltötte. Nagy örömünkre elfogadta és meg is tisztelt bennünket a látogatásával.

  Második alkalommal akkor került sor a találkozásra, amikor 2001 – ben a harmadik Magyar Parasztköltészet Napjára készülődtünk, amely 10. 06 – ra volt kitűzve.

Elhatároztam, hogy erre az alkalomra, mivel viszonylag kevés irodalom forgott közkézen, hogy szerkesztek egy antológiát ebben a műfajban, amelybe 15 költőtől válogattam be verseket és sikerült a támogatóktól egy bizonyos példányszám kinyomtatására támogatást szerezni. A kötet címe a következő volt:

„PARASZTTI MEZŐK KÜLDÖTTE VAGYOK. MAGYAR PARASZTKÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA.”

 Eközben jutott eszembe, hogy felkérem Pomogáts Bélát, hogy írjon ajánlót a könyvhöz. Mikor igent mondott rá, a legépelt kéziratot személyesen vittem el hozzá egy nagyon kedves hölgy, Bíróné Teklesz Évike közreműködésével, aki Budapesten lakott és tudta, hol van az Írószövetség Székháza. Pomogáts Béla nagyon kedvesen fogadott bennünket és elmondta, hogy átnézi majd és rövid időn belül megírja az ajánlást, utána akkor már készre lehet szerkeszteni és elküldeni a nyomdába. További sikereket kívánt az Alapítvány munkájához.

   A kiváló irodalmi szakember abban is megerősített, ahogyan egyesek kétkedve fogadták az általam is használt titulust parasztköltő megfogalmazás vonatkozásában. Idézek az ajánlásából:

„…Az antológia szerkesztője, nagyon helyesen nem a „népi” költőkről, hanem „parasztköltőkről” beszél: a kettő ugyanis nem ugyanaz. A népi költő, például a magyar népi mozgalom költői, tudatos választással hajoltak a népi hagyományok, a népi kultúra fölé, és elsősorban eszmei, politikai, közéleti választásuk és elkötelezettségük következtében folytatták a nagy múltú magyar népiesség tradícióit. Ebben az értelemben tartozhatott a népi költészet körébe, például Illyés Gyula és Gulyás Pál is. A „parasztköltő” nem választott, ő egyszerűen költői „anyanyelvként” beszélte azt a lírai kifejezésmódot, amely a népdalok világából ismerős, vagy éppen ezt újította meg, okulva a „nép” költői irányzat művein is… A „parasztköltők” antológiájában nem parasztokkal, hanem költőkkel találkozik az olvasó. Pomogáts Béla”

   Azt is el szeretném még mondani, hogy 2002 – ben, amikor Édesapám, Nagy Bálint válogatott kötetének kiadására készültünk, amelynek címe:

„NAGY BÁLINT. ALKONYATI SÉTA A BAKONYBAN. VÁLOGATOTT VERSEK”, VOLT, Pomogáts Béla szintén elfogadta a felkérésünket az ajánló megírására.

Idézek a szavaiból:

„…Nagy Bálint egyik utolsó képviselője volt annak a népi irodalomnak, vagy mondjam én is így: parasztköltészetnek, amely a két világháború közötti korszakban olyan nagyszerű alkotó egyéniségeket adott a magyar irodalomnak, mint Sinka István, a Sárrétudvarii Nagy Imre, vagy az erdélyi Horváth István. A népikultúra, a néphagyomány és a magas költészet, a „magasköltészeti” hagyomány találkozásának és szerves rendjének a példáit mutatták fel ezeknek a költőknek, közöttük Nagy Bálintnak a művei is…”

    Tegnap, mikor meghallottam ennek a nagyszerű Irodalomtörténésznek, írónak, irodalomtudományok doktorának, volt Írószövetségi Elnöknek, tanárnak és még sorolhatnám a titulusait, szomorú lettem és eszembe jutottak azok a pillanatok, amiket személyes ismeretségünk és kapcsolatunk révén átélhettem több éven keresztül. Köszönöm szépen mindezt, mert enélkül sokkal szegényebb lennék ma is.

 

DRÁGA TANÁR ÚR!

Nyugodjék Békében, soha nem feledjük el.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2023. 05. 02. Kedd Délelőtt 11:20

 

 

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2023. május 2. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 109


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: