KIS LEGÉNYKE ELINDULT

 VILÁGOT LÁTNI…

Kis legényke elindult világot látni,

Házon kívüli létezést kipróbálni.

Kicsi batyujába tett elemózsiát,

Egy kicsi vizecskét és pár szem cukorkát.

Botocskája végére ráakasztotta,

Észrevétlenül elindult a nagy útra.

Duzzogott, nem köszönt el a Szüleitől,

Sem a még nála is kisebb testvérétől.

Lassacskán ballagott erdőn és réten át,

Közben hallgatta a Természetnek zaját.

Többször is megállt egy kicsit lepihenni,

Elemózsiából enni, vízből inni.

Egyre jobban fáradt, mindene elfogyott,

Már a duzzogása is rég elpárolgott.

Dacos arcocskája bizonytalanná vált,

Már nagyon bánta, hogy elhagyta otthonát.

Hátraarcot csinált, visszafele indult,

Ahogy közeledett, egyre jobban izgult.

Mit fognak majd szólni Szeretett Szülei,

Hogy megpróbált kisfiúk világgá menni.

Közben azok is már aggódva keresték,

Nem találva gyermekük, bárhol is lesték.

Szemükből könny kicsordult, mikor meglátták,

Szó nélkül ölelték, meg nem is dorgálták.

Az ebéd már ott gőzölgött az asztalon,

Csendben ettek, boldogsággal az arcukon.

Nem kérdezték a világlátó szökevényt,

Aki most visszaadott Hitet és Reményt,

Hogy ezután jobban ügyeljenek rájuk,

Legyen meg számukra a Boldogságuk

Gyermekeiknek, hogy eszükbe se jusson,

Hogy kis sértődéstől nagyvilágba fusson.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2023. 07. 16. Vasárnap Délelőtt 11: 25