SZÜLEIM HÁZASSÁGKÖTÉSE 1943. 11. 27 – ÉN.

Részletek Édesapám, Nagy Bálint parasztköltő: „Hol van már a paraszt” – című,1990 – ben megjelent életrajzi kötetéből.

   A múltban, még a Szüleim életében olyan sokszor hallottam tőlük, főleg Édesapámtól, hogy a háború vérzivataros idejében kötöttek házasságot. A régi, fiatalkori fényképeiket nézve nem is csodálkoztam azon, hogy Édesanyám csodaszép alakja és orcája megbabonázta Édesapámat, aki szintén jóvágású stramm legény lehetett, amit a kortársaitól sokszor hallottam én is később. Évek óta szerettem volna erről a nagyon fontos eseményről, de ma, pontban 80 esztendő múltával már nem várhattam tovább, hogy közzé tegyem az örvendetes eseményt. A bevezetőmben említettek alátámasztására idézni szeretnék Édesapámnak az 1990 – ben megjelent életrajzi könyvéből:

„…A háború alatt nősültem meg, 1943. november 27 – én, mikor itthon voltam szabadságon. Aztán megint mentem vissza. 29 éves voltam. Nem értem rá előbb megnősülni, mert mindig benn voltam a katonáéknál, és 43 – ban még messze volt a háború vége. A feleségem Bognár Irén, varsányi leány volt. 8 év van közöttünk. Kislány kora óta ismerem, ott szokott csöntörögni Varsányban mg Sikátoron a búcsúban, de nemigen vettem észre akkor még. Olyan kis suttyó leány volt még, akkor, először nem is vettem figyelembe. Öregapám hívta rá a figyelmemet, akivel együtt mentem egyszer a varsányi vásárba. Irén is ott csavargott a többi lánnyal, s megálltak előttünk beszélgetni.

„Te, ez a Bognár Irén?” -  kérdezte öregapám.

„Ez.”

„Milyen szép egy fehérnép!”

Megpödörte azért ő is a bajszát, ha meglátott egy rendes fehérnépet…

„Te, édes fiam, ezt vedd el! Ilyen szép, derék egy fehérnépet nem találsz másikat!”

Aztán egyszer a sikátori búcsúban el is hívtam Irént szórakozni.

A háború alatt sokáig húzódott a mi ügyünk. A katonaságtól, a frontról is írtam, verseskönyvet is küldtem neki.

  Később délutánonként átsétálgattam hozzájuk Varsányba, elpoharazgattam az édesapjával, este meg visszajöttem. Mikor bemondtam nekik, hogy elvenném a lányukat, úgy örültek, hogy majdnem kétségbeestek örömükben! Eljegyeztük egymást, aztán beiratkoztunk. Minden cécó nélkül. Ez a cécó csak mostanában jött divatba, hogy az eljegyzés majdnem olyan ünnep, mint a lakodalom. Hitler bevezette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot, úgyhogy menni kellett. Megvizsgáltak minket. De más nem volt. Bejelentettük, hogy mikor akarjuk az esküvőt és megvolt.

   Az esküvő Varsányban volt, a vacsora nálunk, Szentkirályon, de itt zene nem volt. Szegény Gyula akkor halt meg januárban. Egy kis nótát megengedett édesanyám, de más nem volt, 11 óra után széjjel ment a nép.

Az volt a divat akkor, hogy a menyasszonynál ment a lakodalom éjfélig, aztán átmentek a vőlegényhez a fő lakodalomba. Ahol a menyasszony nélkül volt a lakodalom, azt kárlátónak hívták. „Csak a kárlátóba volt hivatalos” – ez a mondás innen származik…”

   A házasságkötés után mikor lejárt a szabadság, újra vissza kellett menni a katonasághoz és csak ott tudta meg, hogy 1944. szeptember 4 – én megszületett az elsőszülött fiuk Gyula, akit sajnos, csak a háború után a hazatérésekor 1945 – ben láthatott meg először.

DRÁGA SZÜLEIM!

Részemről ezt az adósságomat törlesztettem most és megköszönöm azt a gondosságot és szeretetet, amit tettetek azért, hogy becsületben élhessük gyermekkorunkat a bátyámmal Gyulával. Halálotok napjáig, amiben csak tudtatok, a segítségünkre voltatok. Emléketeket soha nem fogjuk elfelejteni

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

2023. 11. 27. Hétfő Délelőtt 9:15