EDDIG NEM FOGADKOZTAM,
EBBEN AZ ÉVBEN SEM TESZEM…
Ez egy kis múltba tekintés is tőlem.
Eddig nem fogadkoztam, ebben az évben sem teszem,
Mert nekem így volt a múltban is teljes az életem.
Követtem el hibákat, hisz ez nem elkerülhető,
De mindig bizonyította következő esztendő,
Hogy nincs, amit majd utána meg kéne bánnom semmi,
Emelt fővel tudok ezután is utamon menni.
Mindig szerettem Hazámat, nem lettem árulója,
Református hitemnek és Istennek káromlója.
Szerettem Szüleim, nem hoztam rájuk szégyent soha,
Fülemben cseng most Szülőfalum érces harang szava.
Eddig nem fogadkoztam, ebben az évben sem teszem,
Mert nekem így volt a múltban is teljes az életem.
„Kenyerem javát már megettem”, én már nem változom,
Jelen és jövőben bárhova is majdan utazom,
Nem felejtem el Bakonyi gyökereimet soha,
Ahol emlékül domborul az eleimnek sírja.
Gyermekkorom világa is bennem él amíg élek,
Agyam rejtekében megbújnak a régi emlékek
Kitörölhetetlenül, hiszen ami ott megbújik,
Arra Valentinus míg csak létezik, emlékezik.
Eddig nem fogadkoztam, ebben az évben sem teszem,
Mert nekem így volt a múltban is teljes az életem.
Nem tudom, de nem is érdekel, hogy mennyi van hátra,
Minek tenném én, hogy most már fogadkozzak hiába,
Hiszen másfél hónap múlva hetvenhat éves leszek,
Ezért hát senkitől „okos tanácsot” nem is kérek.
Csak saját magam által kijelölt úton haladtam,
Úgy érzem, hogy becstelenné közben soha nem váltam.
Kérem az Istentől, ha eljön majd az időm vége,
Fájdalom nélkül hunyjam le a szemeimet végre.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2024. 01. 01. Hétfő Délelőtt 11:35
