A SZERETET NYELVÉN LEHET MÉG SZÓLNI 2024 – BEN?
Bízom benne, talán valami kis áttörés történik ezen a téren is az Új Esztendőben.
Többször kaptam már szemrehányást azért, hogy írásaimban hivatkozom a koromra. Természetesen nem a kéményben lerakódóról van szó, hanem az éveim számáról. Azt szoktam erre válaszolni, hogy én nem szégyellem és az internetes oldalaimon is pár havonta lecserélem a legújabb fizimiskás fotómra, mert minek rakjak fel olyan régi fotókat, mint egyesek a férfitársaim közül. Hölgyeknél még megértem, hogy a már nem annyira hamvas arcocskájukon egy kis korrekciót hajtanak végre az erre rendszeresített programokkal, hiszen még férfitársaim között is van, aki egy kissé hiú ezen a téren. Egyszóval, nem tagadom, hogy 2024. március 13 – án, ha a „libák el nem tipornak” a klasszikus mondás szerint, akkor éppen 76 esztendős leszek immár, ami tény, ezen úgysem lehet változtatni, de nem is lenne semmi értelme. Egyébként is mindenki annyi éves, amennyit hajlandó kész tényként elfogadni magáról. Azon sem sértődtem meg pár évvel ezelőtt, mikor Zirci létemből egy személyesen is ismert Hölgy annyit fűzött az egyik írásomhoz, hogy:” Velem együtt te is megöregedtél.” A kor nem érdem, csak egy állapot a szintén régi mondás szerint, amit én is vallok magamról és ez szerint is élem az életemet.
Ezt a kis bevezetős sem véletlenül írtam, mert igazából nem is a korról szeretnék majd szólni, hiszen amit a cím sugall, valamilyen szinten mindenkire vonatozik a gyermek, ifjú, felnőtt és a már idősebb korúakat is beleszámítva. Meg szeretném jegyezni azt is, hogy 2011 – ben már versben is írtam a Szeretetről, amely elolvasható és meghallgatható az alábbi linkre kattintva:
Szüleimtől öröklött tulajdonságom, hogy a Szeretet mindig fontos szerepet töltött be az életemben, hiszen a családunkban Apai ágon még egy református lelkész is volt, Gyula nagybátyám, aki sajnos krisztusi kort megérve 33 éves korában elhunyt.
Szeretek vitatkozni akkor, ha van meggyőződésem a saját igazságomról, de nem restellem megkövetni azt sem, mikor bebizonyosodik, hogy mégis tévedtem. Soha nem engedtem beleszólást abba, hogy milyen nézetem legyen, akár irodalmi, történelmi, politikai, vallási, vagy bármilyen tekintetben. Már a Facebookos időszak alatt is volt olyan személyes ismerősöm, aki azért szakította meg velem az internetes kapcsolatot, mert én tisztelője vagyok Wass Albertnek és Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzónak is. Édesapám haláláig büszkén vallotta magát Horthy katonájának, pedig tüzérként ott volt a Doni csatamezőkön és szerencsére apróbb sérüléssel megúszta. Köztudott dolog, hogy a háborúkban sokan meghalnak, katonák és ártatlan civilek egyaránt. Részvétem azoknak a Családoknak, akiknek valamilyen hozzátartozója sajnos már nem térhetett haza. Tiszteletben tartom mások véleményét, de ezt viszont én is elvárom minden esetben régtől fogva a mai napig bezárólag.
Ma már sajnos hosszú évek óta zajlik Magyarországon az árkok szélesítése és mélyítése történik, mióta az úgynevezett rendszerváltás után az „uralkodó” pártok igyekeztek egymás ellen hangolni a lakosságot még családokon és barátokon keresztül is és vérre menő viták zajlanak a Facebookon nap – mint nap. A legszomorúbb az, hogy még teljesen vadidegen emberek is képletesen szólva, átharapnák egymás torkát a valós, vagy vélt igazuk védelmében. Gyalázzák a múltat azok közül is, akik akár „élvezői, vagy szenvedői” voltak valamilyen tekintetben, de a legszomorúbb, hogy még sokan a fiatalabb korosztályok közül is, akik a klasszikus mondás szerint: „Abban az időben még az apjukkal egy gatyában sem jártak, vagy csak a pöcsükkel játszottak a porban.”
A politikai élet szereplői, főleg a jelenlegi hatalmon lévők úgy váltogatják a nézeteiket, mint más az alsóneműjét, amikor kaméleon módra állandósult szelektív emlékezettel rendelkezve még a csillagokat is letagadnák az égről, ha lehetne. Balszerencséjükre, hogy a „szemérmetlen” internet nem felejt és szembesíteni tudja őket, de ezt csak elintézik egy röhögéssel, vagy kézlegyintéssel, ha szóba kerül valami, ami jelen esetben nem éppen hízelgő a számukra.
A 2023 – as év Karácsonya, ami igazából a Szeretet ünnepe lett volna, nem éppen arról szólt azok részéről, akiknek éppen az összetartás fontosságát kellett volna hirdetni, hanem az ellenfél pocskondiázása még akkor is, amikor Jézus Krisztus születése volt a fő mondanivaló.
Végezetül ismét fel szeretném tenni a kérdést, amit szerény gondolatmenetem címének szántam:
A SZERETET NYELVÉN LEHET MÉG SZÓLNI 2024 – BEN?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2024. 01. 03. Szerda Délelőtt 11:30
