EGY HIDEG, TÉLI DÉLELŐTTÖN,
MIKOR ZIRCEN KISZALADT ALÓLAM A TALAJ.
2008. március 13 – án, mikor betöltöttem a 60. életévemet, nyugdíjba tudtam menni, mert megvolt a szükséges szolgálati viszonyom, ami akkor kellett. A ledolgozott évek, a 3 év ipari - tanuló iskola és a 2 esztendő katonaság is be lett számítva, pár hónap híján megvolt a 45 évem. Az utolsó munkahelyem (7 esztendő) Zircen az Önkormányzatnál volt, ahol Hivatalsegédként dolgoztam. Aki nem tudná esetleg, ez magyarul hivatali postást jelentett. Másodmagammal, egy fiatalasszonnyal a várost felosztva hordtuk a leveleket az állampolgároknak és a Képviselő testület tagjainak, beleértve az ülésekhez szükséges dokumentációkat is. Ezzel sok pénzt takarított meg a hivatal, mintha Postán adta volna fel még akkor is, ha a mi fizetésünket is beleszámították, ami azért nem volt olyan jaj - de dicsekvésre méltó. Mivel a nekik szóló anyagok sokszor csak késő délután készültek el, mindenképpen ki kellett szállítani még akkor, ha belenyúltak az esti órákba, ami jócskán túlment a munkaidőnkön, de meg kellett tenni. Ráadásul a város különféle részein laktak, úgyhogy bizony megvolt a kilométer a lábainkban. Nem számított, ha esett az eső, fújt a szél, vagy beköszöntött a havazás, a munka nem állhatott le. Hála Istennek, elég szívós alkattal voltam „felszerelkezve”, az egészségem elég jól bírta a megpróbáltatásokat.
Az ott eltöltött éveimről már több alkalommal dolgoztam fel érdekesnek tűnő eseményeket, de ez, amit a cím jelez előre, csak most jutott ismét eszembe, gondoltam, ezt most elmesélem. Aznap, a kolléganőm szabin volt talán, ezért az Ő területét is nekem kellett végig járnom. A Kossuth utcával kezdtem és akkor még az OTP új épülete nem készült el, ezért nem messze, ahol a „Vasbolt” volt, úgy tudom ma is ott van, utána az épületegyüttes egyik részében székelt a Bank. Oda kellett elvinnem egy fontos levelet. Téli időszak, síkos utak és járdák, éppen ezért csak óvatosan lehetett lépdelni, mert rá volt fagyva az éjszakai havazás. Az ügyfélfogadási bejáratot a járda felől lehetett megközelíteni, de amikor levelet vittünk, akkor az udvar felől hátulról csengettünk be. Így cselekedtem én is, csak egy valamivel nem számoltam. Az udvarra a következő ház és az OTP közötti nyitott közön lehetett bejutni, majd a hátsó saroktól balra pár méterre volt az ajtó. Mikor a sarokhoz értem, talán kicsit túl magabiztosan akartam elfordulni, nem vettem észre, hogy a frissen hullott hó alatt el volt jegesedve a talaj.
Gondolhatja a nyájas olvasó, hogy mi történhetett ekkor. Egy pillanat alatt kiszaladt alólam a talaj és a hátsó fertályom hevesen becsapódott a jégre, mégpedig úgy, hogy alaposan megütöttem magamat. Többszöri próbálkozásra tudtam csak nagy nehezen felállni, majd leporolva magamat, sántikálva megközelítettem az ajtót és becsöngettem a levéllel. Mikor elmeséltem odabent, hogy mi történt velem, természetesen sajnálkozni kezdtek, de persze ezzel nem mentem semmire, mert iszonyatosan fájt az alfelem és a derekam. Figyelmeztettem Őket, ha majd hátul fognak hazamenni munka után, nagyon óvatosak legyenek a saroknál, nehogy hanyatt essenek, mint szerény személyem. Sántikálva elbúcsúztam tőlük és elhatároztam, hogy azért megmutatom orvosnak a sérülésemet. Természetes volt, hogy a közelben lévő TSZ épület udvarán lévő Orvosi rendelőbe mentem a személyes ismerősömhöz Dr. Hevesi Guszti bácsi Barátomhoz, aki a ROBIX és a TSZ Üzemorvosa is volt egyben.
Vele akkor kerültem közelebbi viszonyba, mikor még a cégnél voltam foglalkoztatva és Biztonságtechnikai előadóként szoktuk közösen elvégezni havonta a munkahelyek ellenőrzését. Később is, mikor már nem ott dolgoztam, ha valami gyógyszer, vagy apróbb orvosi tanácsra volt szükségem, hozzá fordultam. Szerencsémre még később Ő lett a Háziorvosom is egy ideig.
Átbotorkáltam hozzá és mikor sorra kerültem, elmeséltem neki, hogy mi történt velem. Szerencsére törés nem volt és azt mondta, hogy 1 – 2 hét alatt rendbe - jövök, de azért vigyázzak a síkos úton való közlekedéssel. Nem akartam táppénzre menni, hiszen egyedül voltam, aki akkor vitte a terheket a kolléganőm távolléte miatt, nem lett volna, aki a leveleket széthordja a városban. Nem azét, hogy most tömjénezzem magamat, de olyan fájdalmakkal, azt hiszem mások már inkább otthon lábadoztak volna a melegben.
Igaza lett Guszti bácsinak, mert valóban 2 héten belül teljesen elmúltak a fájdalmaim és újra, ha nem is fütyörészve, de azért jobban vigyázva, óvatosabban közlekedtem a járdákon és az utakon.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2024. 01. 18. Csütörtök Délelőtt 09: 15
A fotó hátterében lévő épületegyüttes egyikében volt akkor az OTP
