kerti tulipánok,
piros kis papucs a fűben,
babán fésülve,
kicsi szoknyák fodrán ülve
a coffunkba fújt a tavasz.
Sárgát lehelő nárciszok,
ebédet gőzölgő udvarok,
napba piruló arcok,
"én most királylány vagyok!"
És a kacajjal itatott fakoronák
elszédültek a kék hintán.
Kutató szemek a bozótok alatt,
kincset találtak minden nap.
Babaházban játszott a jövő,
de eljött az ébredő:
évek hosszú sora,
de őrzi a padlás pora.
S ha meglát a kopott hinta,
a szúkkal együtt felkiált:
hol az álmod királylány?
