és szél szalad tova,
s a kertek mélyén érik már
a barna naspolya,
az alma, ott az ághegyen
pirulva rád nevet,
de füstgomoly száll felfelé
amott, a ház felett,
mert lám, a tarka kert mögött
az ősz oson tova,
és élezésre vár megint
a régi korcsolya,
mely ott suhan a tó jegén,
ha jő a tél, a fagy,
ha parti sétány fái közt
a büszke szél szalad.
De most futás, még jöjj velem
a tarka fák alatt,
hol bükkfa karja int feléd,
és pottyan rád a makk,
és szedd a hulló gesztenyét
a sok levél közül,
és gyűjts kosárba egy csomót
amott, a tér mögül!
Öleld magadhoz, fuss tova,
és vidd a kincseket!
Amott suhan a tarka ősz...
nézd, visszaint neked
