Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Imádság
Áldott Szent István, Istennek szolgája,
Krisztus hitének igaz plántálója,
Bálványozásnak eltávoztatója
És elrontója!

Irgalmas Isten kegyes jóvoltodból
Adaték nekünk magas mennyországból,
Utat, hogy lelnék gonosz pogányságból,
Régi vakságból.

Jobbodra kérünk, amely ma is épen,
Légy közbenjárónk Szent Király az égben,
Hogy áldás légyen a magyar nemzeten,
Adja meg az Isten.

Jóságos Jobbod nyújtsd ki reánk, kérünk,
Szent koronáddal új ezeret érünk,
Hogyha keresztek, s imádságod vélünk,
Régi vezérünk

Ma, amikor Szent István király ünnepén az égiek pártfogását kérjük gondok sokaságával küzdő magyar nemzetünkre, érdemes odafigyelnünk első szent királyunk életpéldájára, aki nem csupán családjáról, hanem egész nemzetéről igyekezett atyai, édesapai szeretettel gondoskodni. Szent István királynak köszönhetően a Kárpát-medence nem csupán lakóhelye a magyar népnek, hanem ez a mi szülőföldünk, otthonunk és hazánk. És a hazánkat mi, magyarok, úgy szeretjük, mint az édesanyánkat. Szeretjük akkor is, ha úgy érezzük, hogy megloptak bennünket. Szeretjük akkor is, ha egyesek még a földet is eladták a lábunk alól. Szeretjük akkor is, ha mindenfelé a fizikai és szellemi pusztulás nyomait látjuk. Szeretjük, mert ha néha szűkösen is, de ez a föld adja nekünk a kenyeret, ami a közös családi asztalra kerül.
A ma ünnepelt Szent István királynak köszönhetjük azt, hogy a magyarok nagy családi asztalára jelképesen odatette a keresztet, Jézus Krisztus keresztjét. Hitünk szent jelét. A remény jelét. Jövőnk, közös jövőnk jelét. Erre a keresztre tekintve és Isten segítségében bízva nem esünk kétségbe a legnehezebb helyzetben sem. Kérjük Isten segítségét ahhoz, hogy földi hazánk felemelkedéséért mindannyian fáradhatatlanul dolgozzunk. És kérjük Isten segítségét ahhoz, hogy evilági küldetésünk teljesítését követően az égi hazába is eljussunk!

Szent István király imája

A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!
- Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyben.
- Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam.
- Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni.
- Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam a léleknek.
- Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dícsérnek.
- Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.
- Taníts meg lendülni, ha Rád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
- Ne add meg mindíg, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
- Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.
- Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék, nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád, hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád

Szent István legendája nyomán

Fáradtságos, nehéz munkával térítette és kormányozta népét a szent király. Sokat tapasztalt, tudós könyveket is olvasott, ezért szigorú, de helyes törvényekkel tartotta féken a nemrég megtért magyarokat.
Gazdag tapasztalatát, sok tudományát fiára, Imre hercegre akarta hagyni, hogy ő vezesse tovább a népet azon az úton, amelyen István király elindította. Ezért mindent írásba foglalt, és írásának ilyen címet adott: Szent István király intelmei Imre herceg számára. Szent István király azt írta az Intelmekben:
"Édes fiam! Valahányszor ítéletet kell hoznod egy ügyben: ne heveskedj, ne esküdözz, hogy bizony lakolni fog a bűnös. Te magad ne is hozz ítéletet, mert ezáltal megcsorbítod a királyi méltóságot, hanem bízd meg ezzel az illetékes bírákat, hadd ítéljenek ők a törvény szerint. Ha pedig olyan ügy kerül eléd, amelyben magadnak kell bíráskodni, türelemmel és könyörülettel hozz ítéletet.
A római birodalom azért növekedett meg, mert ott számos nemzet nemesei és bölcsei gyülekeztek össze. A különféle tartományokból más- és másféle nyelvet, szokást és fegyvert hoztak magukkal. Mindez díszére vált a királyi udvarnak, és rémületet keltett az idegen tartományokban. Az egynyelvű és egyszokású ország gyarló és törékeny. Azért meghagyom neked, fiam, hogy a letelepülő idegenekkel bánj tisztességesen, hogy veled és nálad szívesebben tartozkodjanak, mint más országban."

Születése: 975 Esztergom Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-es megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki.
Felesége: Boldog Gizella - 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát.
Utódai: OTTÓ - fiatalon meghalt; Szent IMRE herceg 1031-ben egy vadászaton meghalt.
Testvérei: nem volt.
Dinasztia: Árpád-ház
Apja: Géza fejedelem pogány volt, aki 997 be halt meg. (Magyarország fejedelme).
Koppány Géza fejedelem rokonának, Tar Zerindnek a fia volt. Géza halála után a szeniorátus elve alapján neki kellett volna örökölnie a hatalmat.
Anyja: Sarolt keresztény volt . Sarolt annak a Gyulának a leánya, aki 950 után keleti rítus szerint keresztény hitre tért.. belföldi előkelő családjából került ki.
Előző uralkodó Géza (fejedelemként) István apja.
Koronázása: 1001. január elsején koronázták királlyá Esztergomban a feltehetőleg II. Szilveszter pápától kapott koronával. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság.
Uralkodása: 997-től fejedelem 1001-től király - 1038. augusztus 15. (országunk első állam alapító királya).
Utódaként végül unokaöccsét, Orseolo Pétert nevezte meg, mert nem maradt egyenes ági örököse.
Halála előtt Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel. Ezért nevezik Magyarországot Mária országának.
Halála 1038. augusztus 15. Székesfehérvár
Temetése: Székesfehérvár Szűz Mária templom
Következő uralkodó: Orseolo Péter