EMLÉKEZZÜNK EMBEREK…
2001. Szeptember 11 emlékezete
Emlékezzünk Emberek az esztelen rombolásra,
Emlékezzünk tíz évvel ezelőtti gyilkolásra,
Mikor nem volt kegyelem ikertornyokban senkinek,
Kegyetlen kínhalált szántak akkor ott Mindenkinek.
Fájdalom hasít belém pedig senkit nem ismertem,
Csak az együttérzés munkálkodik most is énbennem,
Mert aki hitére hagyatkozva vesz el életet,
Mondjátok meg: Megérdemel valaha is kegyelmet?
Isten nevében, bárhogyan is nevezik a földön,
Nem ítélkezhet önhatalmúlag senki sem rögtön
Úgy, hogy ártatlan emberek életére tör vadul,
Kortól függetlenül úgy, hogy piros vére kicsordul.
Emlékezzünk Emberek az esztelen rombolásra,
Emlékezzünk tíz évvel ezelőtti gyilkolásra.
Fogjunk össze Mindnyájan a sáros kis Földgolyónkon,
Kerekedjünk felül legújabb kori barbárságon!
Nem szabad, hogy történelem ismételje önmagát,
Nem szabad, hogy szél fújja felénk kihullott vér szagát.
Nyújtson kezet egymásnak Minden vallás követője,
Legyen már Békesség egyszer és úgy menjünk előre,
Hogy a fegyverből készült szerszámot fogjuk a kézbe,
Megbékélve - Szeretettel nézzünk egymás szemébe.
Ne legyen Soha Senki a másiknak ellensége,
Melegség költözzön Minden Földi Ember Szívébe!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 09. 11. Vasárnap délelőtt 10:45
Mellékelem a versem videó változatát is...