LEONINI A PORONDON…

A legendás bohócra emlékezve

Kigyúlnak a fények cirkusz porondján,

Ujjongás hallatszik gyerekek ajkán.

Látom, ahogyan a bohóc színre lép,

Hosszú cipője és orra csodaszép.

A fényszóró sugarai cikáznak,

Emlékeim oda is visszajárnak.

Leonini előveszi hangszerét,

Játszik vele csodálatos szép zenét.

Közönség derül mikor hasraesik,

Porondmester rajta röhög, könnyezik.

Ruganyosan ugrik gumiasztalra,

Készül egy újabb tornamutatványra.

Akrobatikus mozdulattal lendül,

Közönség vidáman tapsol és derül.

Biztatja a kedvencét hangos szóval,

Bohócunk meg csak ugrál boldogsággal.

Tudja azt hogy neki többet kell tenni,

A tapsokat minden este ki kell érdemelni.

Évtizedek távlatából Őt látom,

Hol Vagy Leonini bohóc barátom?

 Manézs volt az életed reménysége,

Ösztönzött közönséged nevetése.

Krumpli orrodat büszkén feltartottad,

Elismeréseinket learattad.

Leonini félméteres cipőben,

Alszod örök álmod a temetőben?

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2006. 03. 07