TEMETŐBEN SÍROK KÖZT…
Szeretteimre emlékezve
Temetőben sírok közt csendben gondolkodva
Emlékezem Szeretteimre és a múltra:
Nem lehetnek többé közöttünk itt a földön,
Számukra Temető csendje örökké börtön
Marad, ahol az enyészet végleg elveszi
Azt, amit az emlékezet sohasem teszi.
Testünk gyarló, de szellemünk örökké marad,
Ha igazán szerettünk, csak az idő szalad
Felettünk, és ki eltávozott nem feledjük,
Szívünkben örökké bezárva megőrizzük.
Temetőben sírok közt csendben gondolkodva
Emlékezem Szeretteimre és a múltra:
Behegedt sebeim most újra felszakadnak,
Kislányom sírjánál könnyeim kipotyognak.
Harminchárom év mit az élettől kaphatott,
Amikor a Menny kapuján bebocsáttatott.
Lelke fentről tekint le most a családjára,
Akik virágokat hoznak a szép sírjára.
Mécsest gyújtanak, hogy majd fényesen lobogjon,
Emléke örökké éljen és megmaradjon.
Nem feledhetem Drága Jó Apám emlékét,
Meg kell becsülnöm azt a drága örökségét
Amit rám hagyott: Szeretetet és Hűséget,
Versek imádatát és mindazt a szépséget
Amit parasztlírájában Ő megalkotott,
Eke szarva mellett is versben gondolkodott.
Temetőben sírok közt csendben gondolkodva
Emlékezem Szeretteimre és a múltra:
Nyugodjanak Békében, mert én nem feledem:
Nélkülük soha nem lesz teljes az életem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2010. 10. 31.
Szeretettel:Bálint