LÁTTAM ELEINKET…
Őseink nyomában Pilis hegyeiben jártam
Láttam eleinket, ahogyan lóháton jöttek,
Hallottam, ahogyan a patáik dübörögtek.
Láttam a szekereket asszonynéppel megrakva,
Hallottam gyermekeket hangosan rikoltozva
Ahogyan Édesapáik vágtatását nézik,
Miközben puszták mámorító illatát érzik.
Mellettem a dob egyre erősebben lüktetett,
A hangtál túloldalon vibrálón rezegtetett.
Látomás pedig egyre erősebben jött felém,
Őseinknek sziluettje bevillant most elém.
Megláttam Pilis hegyén a Holdvilág árokban
Ahogyan Árpád Ősapánk a diadalokban
Megedzett élettelen testét végtisztességgel,
Vezérnek kijáró és igazi tisztelettel
Helyezik megérdemelt örök nyugodalomra,
A legelsőnek kijáró díszes sírhalomba.
Láttam a szomorú Turulmadár gyászos reptét,
Láttam az Őt gyászolók kicsordult hulló könnyét
Ahogyan siratják a közülük legnagyobbat,
Dicső testvéri közül végleg eltávozottat.
Őseink nyomában Pilis hegyeiben jártam,
Vibráló energiáikat is megtaláltam
Ami ma is figyelmeztet még bennünket arra,
Örökké emlékeznünk kell a dicső múltunkra.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Bakonyszentkirály. 2010. 10. 27
Szeretettel:Bálint