Aranyosi Ervin festménye

Van egy régi, gyerekálmom,

Jön egy bácsi, meseszánon.
Szarvas húzza csodaszánját,
szél borzolja ősz szakállát.

Úgy hívják őt, Télapócska,
várja Erzsi, Kati, Jóska...
Várják nagyra nyílt szemekkel,
csodaváró szeretettel.

Fenn a szánon van a zsákja,
piros, mint a nagykabátja.
Gyerekeknek kis ajándék,
szaloncukor, csoki, játék.

Mert Apócska szeret adni,
de neked kell elfogadni,
szeretettel teli zsákot,
kedvességet, boldogságot.

Ajándékod azért hozza,
jóságodat viszonozza,
hogy megtanuld, öröm adni,
szeretetet elfogadni.

Nem az ajándék a lényeg,
hanem az, mit akkor érzek,
mikor szeretettel adok,
mikor hálát, mosolyt kapok.

Télapócska csak egy álom,
és csak ritkán jön a szánon.
Ám ha mosolyodat adod,
szebbé válhat minden napod.

A jót nem csak gyermek várja,
s aki szívét nagyra tárja,
annak mindig lehet ünnep,
az élete szebbnek tűnhet.

Van egy régi, gyerekálmom,
Télapó jön, meseszánon.
Én vagyok a télapócska,
rám vár Erzsi, Kati, Jóska....