|
|||
Debreceni Zoltán: Egy beteg poétáról
Barátságos, mogyoró barna hajú fiatal ember volt,
tele sok-sok tervel és vágyal.
Pocsajban a csordát,
sokszor őrizte gyereken az édesapjával.
Majd siheder korában tanulni indult.
Neki vágott a széles nagy világnak.
Elment a hegyekbe,
majd az állatok gyógyításának csinnyát-binnyát tanulni,
a szikes puszta Hortobágyra.
A völgyek patakok,
és hegyek megfogták a lelkét.
Miatta a városokban és a pusztában
a lányok egymást sorra verték.
Súlyos beteg lett a legény,
sokszor gondolt a kegyetlen halálra.
Ezért kijárt mindig a bánatát feledni,
a csendes Hajdúbagosi pusztába.
