AKÁCBORONGÁSKOR
Teleholdas estén alattatok járok
Hófehér virággal borongó akácok.
A Hold közelében egy halvány csillag ég,
Szélcsendes idő van, zenél a békesség.
Mint egy édes álom, a falu lent terül,
Távolabb a tücskök bandája hegedül.
Ahová elnyúlva a Hold árnyéka száll,
Fényt visz az útszélen a szentjánosbogár.
Szelíd dombok zárják ölükbe a völgyet,
Olyan ez a hely itt, mint egy tündérsziget.
Édes borongással mintha rám vigyázna
Susogó akácok hófehér virága.
Elmámorosodva a fűben fekszem én,
Nyílik a szívemben sok édes költemény.
Úgy dalol a lelkem, mintha ifjú volnék,
Remegő karokkal valakire várnék…
Egyszer, nagyon régen, visszaemlékezem,
Akácborongás volt, kinyílt a szerelem…
Azóta nem láttam, elfeledtem szavát,
Ki tudja, hová ment, ki tudja merrre jár?
-És omlott ölembe fürtökben a virág –
Ó, ha visszajönnél, elvesztett boldogság,
S felsírna még egyszer a hegedű húrja,
Odabent valaki örülne, zokogna –
Vissza – visszatérnek mind a régi álmok
Valahányszor nyílnak az akácvirágok,
Úgy dalol a lelkem muzsikálva, szépen,
Mint halk tündérrózsák szelíd tó vizében.
Teleholdas esték akácborongása,
Te vagy az istenült szépségek királya!
Nagy Bálint
A fehér akác madárkával fénykép Szülőházam udvarában készült Bakonyszentkirályon-:)))
Szeretettel: Bálint