Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Kisvejke
Debreceni Zoltán Zsidó cigány író
.
Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...
Idegen tájon élek , erre mindig hűvös szél dalol.
A nyár elvitte szívemből az örömet,
benne csak a szomorú bánat honol.
Csendben sétálok Dombóváron
a száz éves vadgesztenye fák alatt.
A Jobbikosok zaklatása miatt elkellet hagyni
rákosan az otthonom.
A szomorúsággal karöltve járok.
Elhagyott a engem minden csepp öröm.
Könnyezik mindig a szemem
magamat mikor nem lát senki a bátortalaságom miatt,
mindig jól szembe köpöm.
Az utcán mosolyogva mennek el
mellettem az emberek.
Idegen ember vagyok én itt,
még rám sem köszönnek.
Sírva nézem ahogy a szél kis falum felé
viszi az égen a felleget.
Zsidó Cigány vagyok azért bántottak engemet
A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.
Dombóvár : 2015 tavaszán
