 |
Debreceni Zoltán - Tudod mi a szerelem?
Csodálni valakit, aki rád nevet.
Fogni a kezét, hogy egy legyen veled.
Ha távol van tőled, aggódva félteni.
Ha melletted van, lelkével egy lenni.
Ha mással látod,
könnyezni utána,
de ha újra eljön,
bűne megbocsájtva.
Magadból neki adni testedet, lelkedet.
S egy életen át el nem feledni,
hogy egyszer a tiéd
|
|
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj Erzsike haza.
még hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága
jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak
Ne szomorítsd el a szívét
a drága jó apádnak.
.......
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
 |
 |
 |
|
Debreceni Zoltán író :Üvölt a csend..
Meg jött az este már elhalkult a falu,
nem nyüzsög a világ.
A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.
Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg,
az éjszakai csendet.
Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.
Üres az ágy,
két barna szememre nem jön az álom.
Nem hallom a hangod hiába várom.
A szobámba üvölt a csend,
nélküled meghalt az élet.
Elszakít tőled a betegség,
ilyen kegyetlen az élet.
Úgy szeretnék most vándor felhő lenni.
A kósza szellővel hozzád elrepülni.
A zöld két szemedbe nézni,
és csókolni a szádat.
Veled tölteni,
a hosszú őszi éjszakákat.
|
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
|
Debreceni Zoltán - Úgy jöttél felém
Úgy jöttél felém,
mint egy gyönyörű szép álom.
Mint a nyarat úgy várom jöttödet,
boldogan kelünk a hegyekben minden nap a nappal.
Éjszaka együtt játszunk a holddal
és a sok-sok fényes csillagokkal.
Nevetve futunk szembe mindén viharos széllel.
Megbirkózunk együtt a kegyetlen élettel.
Már elfeledtetted velem a szomorú múltam,
és arcomról letörölted a keserű könnyem.
Melletted merek mindenről álmodni,
tervezni a szépet.
És az álmomból most már felébredni sem félek
 |
.
.
Cigány író tollából - A Mecsekben....
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe
Kisvejke : 2012 nyara.
.
.
Debreceni Zoltán - Hozzám csalnak a gyönyörű emlékek...
Gyönyörű arcodat hej de sokat látom.
Az úton képzeletben ahol veled jártam.
Itt sétáltam veled valamikor régen.
Hozzám is csalnak a gyönyörű emlékek.
Hogy mennyire szerettelek csak az Isten a tudója.
Most Ő is csendben marad senkinek nem mondja.
Megállok egy fánál a magas eget nézem.
Hullanak könnyeim az arcomon is érzem.
