Debreceni Zoltán író tollából

n. 

Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.

Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok... 

Hideg éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok. 
Cserépkályhában akácfa lobog, 
Hidegben ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok, 
álmosan is olyan jó gondolni rád.

Őrzöm szép szemed szinét, 
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem mindig az emléked,
de hozzám még is visszajár.

Kismarja

Biharkeresztes, cigány író 

. 

Cigány író tollából...

Cigány író tollából

Szép emberek - Debreceni Zoltán

Nem szerettem én csúnyát és rosszat,
csak téged.
Azért olyan jó lenne néha,
ha egy kicsit jobb lennél.
De mit is kérek én tőled?!
Ha szászor jobb volnál mint most.
Akkor sem tudnálak ennél jobban már szeretni.