 |
 |
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek
 |
Debreceni Zoltán - Mondd kedves...
Mond kedves hová lettek a gyönyörű szép szavak.
Amelyek nélkül a lelkem teljesen szétszakad.
Érted és a szívedért én bármit megteszek.
Ha kéred én téged örökre szeretlek.
Ami keveset látsz itt nálam azt mind neked adom.
A szegénységtől és a betegségtől nekem nincsen több vagyonom.
Kedvesem veled a boldogság mosolyogva láson.
Akkor én szegénységet és a betegséget mélyen elásom...
Legyünk mi a szeretet és a hatalmas döbbenet.
Hisz amit utánad érzek,
azt szavakkal papirra leírni nem lehet.
Hajdúbagos: 2011
