A cigány legszebb múzsa Csajé, Debreceni Zoltán Versíró
Pocsaj legelőjén millió színes virág,
itt legeltette a drága jó apám a falusi gulyát.
A nap is mosolygott az égről a drága jó apámra,
agyon neki békét és nyugalmat az isten
a másik világban.
Pocsaj felett alkony pírja kél,
a béka és tücsök zene hirdette
egész éjjel,
hogy a Téglavető él.
Ősz felé a vadludak vonultak az égen énekelve rendben.
Nekem több kilométerre kellett iskolába mennem.
Majd elfújt a hideg tél szele.
Mikor a tél dicsekedett a hatalmas erejébe.
Azért boldogan teltek a napok, anyám a picike testvéreimtől ha tehette,
elém ballagott.
Nem volt olyan derűs a gyermek korom,
a szegénység volt a közeli rokonom..