A cigány fiú betegen remegve feláll.
Arcán könny cseppek.
Elindul.
Remegő kezével az arcát takarja.
A koldus ki elé áll.
Dühösen elzavarja.
Egy szép lány az asztalnál zokog.
Elered a hideg eső.
Az aszfalton ütemesen kopog.
Felállok.
Közben már nézem,hová üljek.
Pillantásából érzem,hogy segítséget kérek.
Feléje nyújtom nap barnította remegő kezem.
Két ujjam húzza a görcs,
úgy áll mint egy kereszt.
Szemembe ott ül a remény,
tekintete nem ereszt.
Kedves szavakra vár.
De én csak egy aprócska mosolyt adok.
Ugrik felém a lány.
Össze fonódnak a karok.
Villámlik dörög esik az eső.
Mit számít már.
Ha két mosolygó szempár egymásra talál.
