Debreceni Zoltán versíró - Vers Biharkeresztes ről - Úgy estefelé

Debreceni Zoltán író 

Vers Biharkeresztesről

Debreceni Zoltán - Úgy estefelé... 

Búsan sétálok a város közepén 
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.

Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.

A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.

Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat

Debreceni Zoltán - Kisvejke este... 

Hegyes dombos több nemzetiség lakta csendes kis falumba.
Kisvejkén amikor a holdsugár be ragyog életünkbe,
felhőt kerget,
falunk felé az esti szél.
Szívünk egymáshoz kapcsolódik,
nekünk mesél a csöndes éj.

A kis falunk harang dalával kíván nyugodalmas jó éjszakát.
Életünk rozsdás kopott kapuja bezárul,
A boldogság és az öröm nyújtja felénk két kezét.
A méla bús csend sokszor velünk zengi a múlt szomorú énekét.

A fátyol köntösét szép lassan leveti a hold,
sárga fényében állva,
már reszket a sötét.
A mozdulatlan idő igazsága hallgatja,
ezt a bús szomorú keserű zenét.

Már hasadóbíbor hajnalfénye bevilágítja az élet örömét.
Bízni kell istenben,
és a sorsban.
Mert ugyan sokat elvesz tőlünk,
de legvégül mindenért kárpótol...