Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan

Debreceni Zoltán

Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág

Debreceni Zoltán

Debreceni Zoltán - Párosan gyönyörű az élet...

Leskelődik a nap a bárányfellegek  között.
A gyönyörű kikelet már virágba öltözött.
Gyermeklácfütől sárgálik a zöldellő rét.
A tóban úszkálnak a formás  tőkerécék.

A horgászok csendben körül ülik a tavat.
Boldogan fogják meg a horogra akadt halat.
Gondtalanul ballagok melletted a tóparján, 
mosolyogva a két szemedbe nézek.
Istenem párosan milyen gyönyörű az élet.