BEROZSDÁLLT A VITÉZSÉGÜNK… Szent István Királyra Emlékezve, De Nem Csak Róla…


BEROZSDÁLLT A VITÉZSÉGÜNK…  Szent István Királyra Emlékezve, De Nem Csak Róla…

 

 

 

 

 

 

 

BEROZSDÁLLT A VITÉZSÉGÜNK…

Szent István Királyra Emlékezve, De Nem Csak Róla…

 

   Berozsdállt a vitézségünk, mint a hüvelyében hagyott véres kard, amelyet nem tisztítottak meg kellő módon harc után. Történelmünk viharos évszázadait szokás emlegetni, de közben elfeledkezünk arról, hogy Magyar Népünk történelme nem csak ezer évtől indult, hanem sokkal régebbről, amelyet nem tartalmaznak jelenleg a tankönyveink, legalábbis nem a jelentőségének megfelelő módon. Tisztelettel adózunk István király előtt, aki megpróbálta egy újabb formátumú államiság keretei közé szorítani a Magyarságot és az hogyan sikerült, azt döntse el mindenki saját maga. Sokat köszönhetünk neki, de azt is tudnunk kell, hogy nem volt ismeretlen előtte sem eleink körében a kereszténység fogalma, mint olyan, amiről már a kutatások sok mindent napvilágra tártak, de mégis szemérmes elhallgatás övezi mindezt az Akadémikus Történetírás palettáján.

   Lehet, hogy jelképesen megköveznek ezért többen, pedig Isten Látja lelkemet, nem ünneprontó szándékkal írtam, írom ezeket a gondolataimat, hanem azért, hogy kicsit gondolkozzon el ezen Mindenki úgy, ahogyan a helyzet megkívánja. A Magyar történelem számtalan olyan, ma még sokak számára homályos időszakokkal rendelkezik, amelyet meg kellene világosítani azoknak, akik ezt megtehetnék, nem hatalmi szóval, hanem a tárgyilagosság igényével. A tankönyveink olyannyira túlpolitizáltakká váltak már az utóbbi évtizedekben a mindenkori Hatalom igényeinek megfelelően, hogy az én korosztályom pld. jól kösse fel azt a bizonyos fehérneműt, ha el akar igazodni ebben a káoszban.

  A mai ifjúság elé tárva azt raknak, amit akarnak, mert ők nem rendelkezhetnek korukból adódóan sem régebbi információkkal, ismeretekkel, mint amit a tankönyvek és az átpolitizált oktatási rendszer eléjük tesz az iskolákban. Múltunk ismerete, ha egy kis töredékét érdekli is, a legtöbb fiatal azonban elmerül ma már a mobiltelefonos, tabletes világban és a legkevésbé foglalkoztatja őket a Dicső Múltunk Történelmének valóságtartalma. Természetesen, mint mindig, most is tisztelet a kivételnek.

 

SZENT ISTVÁN KIRÁLY URUNK!

 

   Ha most itt lehetnél, akkor sem ismernél rá az Országra, ha minden úgy alakult volna, hogyan elképzelted egykor. Nem csak az megy sokak számára feledésbe, ami Tőled indult, éppen ezért én már egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az Előtted történteket sokan nem is akarják igazából megismerni, mert beletörődő megnyugvással veszik mindazt, amit ma Demokráciának és Jogrendnek titulálnak, talán nem túlzás azt sem nyersen kimondani, hogy csúfolnak, pedig azzal köszönő viszonyban sincsen. Keresztény embernek hiszem és vallom magamat, egyben elismerve azt, hogy az én életemben is voltak olyan kisiklások egy időben, amikor attól a bizonyos Isten – Hittől eltávolodtam, de beismertem, hogy az is téves volt az utam során és zsákutcába vezetett. Olyan keresztény ember vagyok, aki számára a Hit, Becsület kérdése is, nemcsak kérkedés, kivagyiság álarcába burkolt képmutatás, mint egyesek „Divatkereszténysége” a látványosság szintjén. Értse Mindenki úgy, ahogyan a szíve diktálja Mindezeket.

   Bizony berozsdállt már a mi vitézségünk és még jelképesen sem tudnánk kihúzni a kardunkat, hiszen vagyunk éppen elegen ahhoz, akik számára nemhogy a kard nem lehet eszköz, hanem más sem a mai világban. Egymást váltják sorban a jelképes „Trónon” mindazok, akik az ígéretek szintjén bizony eléggé kikupálták magukat, de a hatalom csúcsán előjön náluk az a bizonyos „Szelektív emlékezet.” Kirekesztő politika, ilyenről az eleink egymás között nem hiszem, hogy beszéltek, vagy cselekedtek volna, mert volt bennük egy bizonyos Összetartó Erő, nem a széthúzás eszköztárát alkalmazták nap, mint nap, mint ahogyan az történik Napjainkban. Manapság arról megy a vita, hogy ki a Magyarabb, és ha nem értesz egyet az álláspontjával, akkor már ellenség lehetsz csak a saját Hazádban, mert nem kérkedsz melldöngetően a Magyarságtudatoddal mindennap, csak teszed a dolgodat a magad szintjén.

 

DRÁGA MAGYAR TESTVÉREIM!

 

   Nem feledkezhetünk meg a Táltosainkról sem, akik tudásukkal és dobjaikkal egykoron mennyit tettek azért, hogy ébren tartsák eleinkben Mindazt az Erőt és Bátorságot, amelyekből Megszülethetett a valamikori Nagy Magyarország, aminek egy töredéke emlékeztet már csak azokra a Dicső időkre. Táltos dobok Szóljatok, Próbáljátok Újra Felrázni ezt a Letargiába Zuhant Nemzetet és egy Új Összefogással Teremtődjön meg az Egység, Ami Sajnos Manapság Ismeretlen Fogalom! Az Ország és annak Javai Ne Csak Egy Kisebbség Tulajdonaként Létezhessen, Hanem az Igazi Jognak Asztala Teremtődjön Meg! Ha Nem is Mindenki Egyaránt Egyforma Szelethez Juthasson, Hisz, Vannak és Lesznek Ezután is Érdemtelenül Naplopók és Dologtalanok, De Aki Dolgozik, Annak Legyen is Mit Ennie!

 

DRÁGA MAGYAR TESTVÉREIM!

 

   Eleinkre és Szent István Királyra Emlékezve az ÚJ Kenyeret Úgy Törjük Meg és Kóstoljuk Olyan Alázattal, Ahogyan a Mai Napon Meg Kell Tennünk. Szeretet és Békesség Lakozzon Mindannyiunk Szívében Ne Csak Ma, Hanem az Elkövetkezendő Időkben Egyaránt!

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 08. 20. Szerda délelőtt 9:37


Szerkesztés dátuma: szerda, 2014. augusztus 20. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 658


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: