Áldott Emlékű Édesapám azt hiszem, ha nem is az életét, de a szabadságát kockáztatta egykor, mikor ezt a versét megírta Sztálin halálakor, ha ez akkor kitudódott volna.

SZTALIN HALÁLÁRA

Megremegett, fellélegzett a föld,

Lehanyatlott szörnyű, véres átka.

Zsarnok szívet zúzott szét a halál,

Égő pokloknak ledőlt bálványa.

Egy kor tépődik ki gyökerestől,

Egy kor, amely bőven osztott halált.

Egy kor, mely a lelkek csendjét dúlta,

Egy kor, mely az Istennel szembe szállt.

Nyugszik a halott a ravatalon,

Kezében már nincs tőr, nincs gyilok.

Lelke gyökerestől a kárhozat

Szemétdombjára hullott, roskadott.

Toronytetőkön betlehemi csillag

S arany kereszt… tündöklik egy új kor.

Özönlik, zúg, hozsannát zeng a nép

S az útszélen áll a Krisztusszobor.

Nagy Bálint