HETEDIK IKSZEMBŐL MÁR CSAK
HÁROM ÉV HIÁNYZIK…
Egy kis visszatekintés a 67. Születésnapomon
Hetedik Ikszemből Már Csak Három év Hiányzik,
De Szívemben a Szerelem Még Most is Virágzik.
Nem kevés eltelt idő, ami van már mögöttem
Kenyeremnek a legjavát is már rég megettem.
Rendszerek is váltották egymást párszor a múltban,
Amit legtöbbször csak néztem némán elkábultan,
Mert nem tudtam ellene tenni, kisember voltam
Sokadmagammal, ahogy tudtam úgy boldogultam.
Egy valamiről Nem Feledkeztem el Sohasem,
Hogy Ne Fogyjon el, Megmaradjon a Becsületem
Amit Jussoltam Áldott Emlékű Szüleimtől,
Azok meg Tisztességben őszült Elődeiktől.
Hőn Szeretett Hazámat Sem Árultam el Soha,
Mert ez a Drága Szülőföld a Létem záloga.
Kálomista Nyakasságom kísért az utamon,
Becsületesség terhét cipeltem vállaimon.
Bevallom Sokszor Hibáztam, Hittem Szép Szavaknak,
Vakon Elfogadva Bedőltem Téves Tanoknak,
De Júdás Garasért Sem Adtam Becsületemet,
Mert Nem Felejtettem el a Protestáns Hitemet.
Vesse rám az első követ, ki még Nem Hibázott,
Minden Cselekedete Előtt Jövőbe Látott.
Tudta azt, hogy Mindig az a Jó, Amit Cselekszik,
Senkivel az Életében Sohasem Veszekszik.
Hetedik Ikszemből Már Csak Három év Hiányzik,
De Szívemben a Szerelem Még Most is Virágzik.
Járom az Utamat, de Még Mindig Próbálkozom,
Lírában, Prózában Magamból Mindig Kiadom
Mindazt, Ami Onnan Napvilágra Kívánkozik,
Nem Akarva Bent Tartani, Bármi is Változik.
Életem Továbbra is Olyan Nyitott Könyv Marad,
Tudván, Hogy az Idő Felettem is Majd Elszalad.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 03. 13. Péntek délelőtt 10: 35
