Zeneszöveg

Az óra lüktet lassu percegéssel,
Kimérve a megmérhetlen idõt;
Ébren a honfigond virasztva mécsel,
Homlokra összébb gyûjti a redõt.
Vajúdni meddig tart még e világnak?
Sors! óramûved oly irtóztató:
Hallom kerekid, amint egybevágnak:
De nincs azokhoz számlap, mutató.
Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza...
Mint mélybe indult sziklagörgeteg:
Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah,
Ki mondja meg! ki élõ mondja meg!
Vár tétován a nép, remegve bölcse,
Vakon elõtte kétség és homály.
Idõ! szakadna bár méhed gyümölcse...
Ne még, ne még - az istenért! - megállj.

Oh mert tovább e kétség tûrhetetlen,
A kockarázás kínját érzenünk;
De nyújtanók a percet, míg vetetlen
A szörnyü csont, ha rajta mindenünk.
Egy lépés a gomolygó végtelenbe,
Holott örvényzik a lét, a halál:
És mi fogódzunk a hitvány jelenbe:
Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál!

Még egy kevéssé... De mely kishitûség!
El, el! ne lássam e dúlt arcokat!
Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihûség,
Bátorságot nekünk mindez nem ad?
Megvert reménnyel induljunk csatába?
Hitben feladjuk már a diadalt?...
Nem, nem! Szivünk egy vértanú imába’
Megedzve, kezdjük a gyõzelmi dalt!

Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér - a szabadság kovásza -
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártir-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hû, s bízzál jövõdbe, nemzetem.

Nem mindig ember, aki sorsot intéz;
Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;
S midõn lefáradt az erõtelen kéz,
A végzet tengelye harsog tovább;
Csüggedve olykor hagyja lomha gépûl
Magát sodorni az ember fia:
De majd, ha eszmél s öntudatra épûl,
Feltûnik egy magasb hármónia.

És vissza nem foly az idõnek árja,
Elõre duzzad, feltarthatlanúl;
Csak szélein marad veszteg hinárja,
S partján a holt-viz hátra kanyarúl.
Bízvást!... mi benn vagyunk a fõsodorban:
Veszhet közõlünk még talán nem egy:
De szállva, ím, elsõk között a sorban,
Vásznunk dagad, hajónk elõre megy!

(1861. április.)

További zeneszámok az albumból