Zeneszöveg
1
Langy, permeteg eso szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csucsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg eroszak.
Asztalos muhelye elott
remény legyint meg, friss fenyoszag.
Mit ír a hirlap? Dúl a banda
Spanyolhonban és fosztogat;
Kínában eluzi egy bamba
tábornok a parasztokat
kis telkükrol. Had fenyeget,
vérben áznak a tiszta vásznak.
Kínozzák a szegényeket.
Hadi uszítók hadonásznak.
Boldog vagyok: gyermek a lelkem,
Flóra szeret. S lám, álnokul,
meztelen, szép szerelmünk ellen
tankkal, vasakkal fölvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzgóság e söpredékben.
S csak magunkból nyerek vigaszt,
erot az élet érdekében.
2
Zsoldos a férfi, a no szajha,
szivüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is fel van fujva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kivül.
Számol ezzel a gondos elme.
A megbántott Föld ha kihül,
ég Flórám és szivem szerelme.
Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki oriz belolünk egy foszlányt,
mint nap fényébol a Tejút, -
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a muvelheto csillagokba.
1937. márc.
|
