Zeneszöveg

Mit málló kore nem bizol:
mintázd meg levegobol.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az idobol,
mit ko nem óv, megorzi o,
bezárva kincses öklét,
jövoje nincs és multja sincs,
o maga az öröklét.

Mint fürdozo combját ha hal
súrolta s tovalibbent —
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és késobb, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

További zeneszámok az albumból