Nagy Testvér avagy a kukkolók országa...

Új őrület terjed Magyarországon: a Big Brother láz. Sajnos nem arról van szó, hogy a lakosság George Orwell klasszikusáért rajongana. Pedig az utca embere jobban tenné, ha a televíziós agymosás helyett az 1984-et olvasgatná. Tanulságos lehet. Orwell világában Nagy Testvér az úr. Egy könyörtelen rendszer vezetője, mely megfosztja polgárait emberi méltóságuktól, államosítja a lelküket. A személyiséget eltiporja, és halállal bünteti a gondolatot. Sátáni alakja jelkép lett. Az elnyomás, az embertelen zsarnokság szimbóluma. A XX. század történelme bővelkedik hasonló vezérekben.

Bár a világ változik, a Nagy Testvérek nem tűnnek el. Csak átalakulnak. Manapság a kapitalizmust építik. Tankok helyett reklámokkal támadják a társadalmat. Marketing-terroristákat és média-gengsztereket állítanak csatasorba a védtelen lelkekért. Az új szenzáció, a valóság show is csak egy a sok elmepusztító butaság közül. Nagy testvér mindent lát! - riogatja nézőit a jól ismert kereskedelmi televízió. Hónapokon át bombázta az emberek agyát; s egy ország csüngött a nyegle fiatalember és a tóksókban pimaszkodó színésznő ajkain. Azóta már szembesülhettünk a valósággal: néhány fiatal kísérleti állattá lett egy üvegfalú ketrecben. A kíváncsi néző napról napra részese lehet nyilvános hétköznapjaiknak. Nyomon követheti minden lépésüket, a mellékhelyiségtől a hálószobáig. A kamerák segítségével jelen lehet legbensőségesebb pillanataikban: a média segítségével gátlástalanul kukkolhat. Naivitás azt hinni, hogy az új televíziós csoda kiagyalói példaértékű emberi kapcsolatokat akarnak bemutatni. Az erkölcsös élet ma már senkit sem érdekel.(!?) A tömeg cirkuszt követel: erőszakot és mezítelenséget akar látni. A rendezők a sikert, sajnos, csak az alantas ösztönökre építhetik. Az ún. realitás show, lehet hogy beteges és ízléstelen, de rendkívül jövedelmező.

A Big Brother különleges egyéniségeknek kiáltja ki önjelölt sztárjait. Új embertípust teremtett: A hétköznapi hőst; A hőst, aki nem küzd megfoghatatlan dolgokért, szellemi értékekben nem hisz. Az anyag és a szexualitás mítoszát vallja. Nem tesz tanúságot eszmék mellett, nem kell rá felnézni. Egyszerűen, csak jó fej. Ha képességei nem emelik mások fölé, akkor harsány ostobaságával tűnik ki: mert elhiszi magáról, hogy egyéniség. A másság iránt toleráns, de csak önmagát szereti. Rendszeres látogatója a plázáknak. Nincsenek gondolatai, vulgáris, egyszerű. Hősiessége abban áll, hogy rendíthetetlenül hagyja magát sodródni az árral. Harcol minden ellen, ami szép és tiszta, mert az olyan maradi... Erkölcsi hulla, akinek minden mindegy, és semmi sem szent. Még a saját magánélete sem. Könnyen ellenőrizhető és kezelhető. A mindenkori Nagy Testvér hűséges katonája. Sajnos, sokan vannak ilyenek, és egyre csak növekszik a számuk. A kukkolók és magamutogatók serege egyre csak szaporodik. Ott vannak mindenhol: a diszkókban és a bevásárlóközpontokban. Fizetett polgárpukkasztók; bohóckodnak a képernyőn. A hivatalokban sztár ügyvédek védik sztár bűnözők érdekeit. Templomokban hallgatóznak, és kormányt alakítanak. Jöhet bármi demokrácia, vagy globalizáció, nekik mindegy. Ők mindent túlélnek. Azonban míg hugi és bátyus, a milliónyi Kis Tesó kólát szopogatva tapad a képernyőre, addig Nagy Testvér profitál. Közben dróton rángatja a sok kíváncsiskodót: most még csak a tévét nézik, holnap már talán a szomszéd után kémkednek.

S míg egy ország azt találgatja, vajon ki kivel létesít testi kapcsolatot, mi, unalmas kispolgárok csendben legyintünk. Lehetőségeinkből csupán apró kis lázadásra telik: Csatornát váltunk, vagy kikapcsoljuk a készüléket. Az esti leskelődés helyett inkább egy jó könyvet keresünk a polcon. S míg a köteteket böngésszük, eszünkbe jut, Shakespeare halhatatlan mondata: Színház az egész világ...

Vagy inkább egy gigantikus show-műsor...?