Az alább látható filmet először 1981-ben mutatták be Németországban, és rögtön nagy vitákat váltott ki, mivel szakított az addig megszokott klisékkel, és megpróbált egy tárgyilagosabb képet adni Hitler élettörténetéről. Természetesen ezen film kísérőszövege is negatív fényben állítja be az egykori német vezért és kancellárt, de mindent egybevetve nagyon hasznos információkkal szolgál Hitler megítéléséhez.
Legfőbb erőssége, hogy a kitűnően összevágott eredeti filmfelvételek mellett sok filmrészletet láthatunk Hitler legjelentősebb beszédeiről - ezek ismerete nélkül szinte lehetetlen megismerni az egykori Führer sikereinek titkát, amelyeket javarészt zseniális szónoki képességeinek köszönhetett. Bár a film elkészítése óta immár három évtized elmúlt, még mindig ezt a dokumentumfilmet tekinthetjük az egyik legjobb összeállításnak, amit Hitler életéről a második világháború után készítettek.
A film elkészítését Joachim C. Fest, az azóta már elhunyt német történész irányította, akinek Hitlerről írt vaskos életrajza mindmáig az egyik legjobban sikerült és legtöbbet olvasott könyvnek számít.
A magyar változat hűen adja vissza az eredeti német kísérőszöveget, és Hitler beszédeinek feliratozott fordítása is kitűnően sikerült, nem is beszélve a film feljavított, és valóban remeknek mondható minőségéről.
A filmet Magyarországon eddig csak egyetlen egyszer vetítette le 1992-ben az akkori M2-es tévécsatorna, de azóta soha nem volt látható sehol (forrásaink szerint azért, mert nem "kellően" polkorrekt) - most egy kedves olvasónk jóvoltából újra elérhető.
Akit érdekel Adolf Hitler élete és a Harmadik Birodalom máig meghamisított története, annak ezen film megtekintése nemcsak ajánlott, hanem egyszerűen kötelező!
A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez youtube.com videó.
Segítség a youtube.com típusú videók lejátszásához: Kattints Ide
Ez a videó a Film magyar kategóriába van besorolva.
Érdekes, hogy pont e videó kapcsán jutnak eszembe gondolatok. Szeretnék olyan vezetőt Magyarországnak, aki összekaparja és öntudatában helyrerakja a népet..mert ez így..ami van, ez rettentő kevés, és ennek jó vége nem lesz.
Ez a karrierista kiirtotta volna az egész világot, az esetleges megmaradtak pedig lehettek volna a tiszta ária rabszolgái. Na az lett volna ám az igazi nyomorúsággal és vérrel átitatott rabszolga sorsú új világrend, ahol mindenkinek a neve kuss. Ha meg ki merted volna nyitni a szád mert valami nem tetszik, azonnal a fán találtad volna magad fellógatva családostól.
A mi lett volna ha ... ezt se én se más nem tudná megválaszolni ... a történelem máshogy alakult, így a mi lett volna ha ? értelmét veszítette ... persze lehet vizionálni , de az fölösleges!
Egy a jelenre is igaznak vélhető gondolat azért van feltételezésedbe. Idézem: "rabszolga sorsú új világrend, ahol mindenkinek a neve kuss."
Lehet én béna és vak vagyok, de jelen esetben azt tehetek amit szeretnék, oda megyek ahová akarok, azt mondok amit jónak látok, arról akiről csak véleményem van. Tanulhatok szakmákat, képezhetem magam, fejlődhetek, fejlődhetünk, (és persze kell is), és csinálhatom, dolgozhatok. Teli vagyunk lehetőségekkel, csak akarni kell. Az elégedetlenkedés helyett az emberek huszad magukkal vegyenek földeket, és építsenek rajta önellátó gazdaságokat, házakat, közösségeket, nemzenek gyerekeket. Nem az aluljáróba kell kéregetni, lakni, elhagyni magunkat és tízezer darabszámba egyetemre járni slágerszakokra, akik közül két kézzel senki nem fog majd meg semmit! Utódokról meg ne is ábrándozzunk ezen az úton. Szaporodási rátánk a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen 2.1 családonként gyerek helyett 1.3 alatt van, alapvetően beolvadóban vagyunk az egyre híguló Európai közösségbe, lassan eltűnünk.
A videóhoz visszatérve. Hogy mi lett volna ha? Nem kell hozzá nagy képzelőerő. Íme Hitler diktatórikus programjaiból egy a sok közül.
Az gyilkos eutanáziaprogram:
Az emberi öröklődés szabályait kutató tudományág, a genetika egy ága, a testi és szellemi képességek (testi és szellemi ami minden diktátor és itt Hitler szubjektivitása) javításának lehetőségéért gyilkoló nem toleráns gépezet. A Náci eugenikusok úgy vélték, hogy az emberi élet értékét a társadalom számára való hasznosság mértéke határozza meg, már pedig minden társadalomra nagy terhet ró a szellemi fogyatékosok, alkoholisták, mozgáskorlátozottak és egyéb örökletesnek tartott betegségekben szenvedők eltartása. Sok tekintélyes tudós követelte, hogy az állam akadályozza meg az olyan gyermekek életben maradását, akik betegségük miatt munkaképtelenként állandó gondoskodásra szorulnak. Az eugenika hatására sok állam vezetett be "fajvédelmi" intézkedéseket. 1907 és 1938 között az USA államainak több mint felében sterilizálták a bűnözőket, mozgássérülteket, epilepsziásokat, alkoholistákat, kábítószereseket, prostituáltakat. Finnországban 1929-től az örökletes betegségekben szenvedőket, Dániában 1934-től a szellemi fogyatékosokat, Norvégiában a szellemi fogyatékosokat és az önellátásra képteleneket sterilizálták.
A nácik tehát válogathattak a példák közül, és nem csak a zsidók emberi és szabadságjogait korlátozták. Faji ideológiájuk szerint alacsonyabb rendűek voltak a Németországban élő cigányok és a fajfenntartási szempontból értéktelennek minősített betegek is. Az egyik rendelet megfosztotta az állampolgárságtól az elmebetegeket, az általuk eldöntött örökletes betegségekben szenvedőket, valamint ezek gyermekeit. 1934-től bevezették a kötelező kényszer sterilizációt. A következő öt évben mintegy 400 ezer vak, süket, színes bőrű, szellemi fogyatékos, alkoholista stb. németet sterilizáltak. A műtétek következtében több ezren meghaltak. 1937-től megkezdődött a "társadalomra veszélyes aszociális elemek", azaz a munkakerülők, koldusok, vándorcigányok, homoszexuálisok, prostituáltak koncentrációs táborokba szállítása. Az ilyen ürüggyel letartóztatottak közül a táborokban sokakat sterilizáltak, vagy kasztráltak. Ezzel párhuzamosan propagandakampány indult: filmek, cikkek, tanulmányok, iskolai feladatok ismertették a németekkel, hogy milyen sokba kerül a különböző betegségekben szenvedők ellátása az államnak. A végén mindenki beteg volt.
1938 végén egy apa kérelmezte Hitlertől, hogy gyógyíthatatlan testi és szellemi fogyatékos, vak gyermekét orvosai megölhessék. Hitler egyik orvosának és kancellária-vezetőjének parancsolta meg, hogy ezt és a hasonló ügyeket vizsgálják ki. A megbízottak valamennyi kórháztól adatokat kértek a fogyatékkal született és az állandó ápolásra szoruló gyermekekről. Valamennyi jelentett esetet orvosi bizottságok vizsgáltak meg, majd a legreménytelenebb állapotban lévő gyermekeket injekciókkal vagy halálra éheztetéssel ölték meg. Több mint ötezer gyermeket gyilkoltak meg. Saját fajtásaikat!
1939 őszén, a háború kitörése után Hitler egy néhány soros parancsában engedélyezte, hogy a "gyógyíthatatlan betegeket állapotuk leggondosabb vizsgálata után kegyes halálban részesítsék". Ezzel párhuzamosan a megszállt lengyel területeken az SS több ezer szellemi fogyatékost lőtt agyon. Hitler kancelláriája 1940 tavaszára megszervezte az eutanáziaprogram kereteit. A program vezetői a berlini Tiergarten út 4. szám alatti házból (innen a program fedőneve: T4) indítottak országos kutatást a testi és szellemi fogyatékosok után, akiket a kórházaknak kötelezően jelenteniük kellett. Az orvosi bizottságok munkatársai minden egyes karton elbírálása után fejpénzt kaptak. Úgy döntötték el, életben maradhatnak-e a betegek, hogy személyesen nem is találkoztak velük. A halálra ítélteket néhány kijelölt szanatóriumba szállították, ahol fürdőteremnek hazudott kis gázkamrákban, teherautók kipufogó gázával megölték őket. A holttesteket elégették. Az áldozatok családját értesítették, hogy hozzátartozójuk valamilyen betegségben (tüdőgyulladás, vakbélgyulladás, vesebaj, szívelégtelenség) elhunyt. A gyilkolásért felelős személyzet orvosokból, ápolókból, fotósokból és rendőrtisztekből állt.
Az eutanáziaprogram minden titkolózás ellenére hamarosan közismertté vált. Sok ember gyanút fogott a megszaporodott halálesetek miatt. A helyi lakosságnak feltűnt, hogy ahányszor az eutanázia központokba betegek érkeznek, hamarosan füstölni kezd a krematórium kéménye. Az áldozatokat szállító buszokat hamarosan "gyilkos ládáknak" nevezték. Előfordultak adminisztrációs hibák: egy amputált lábú áldozat családját például arról értesítették, hogy rokonuk lábtrombózisban halt meg. A BBC és a vatikáni rádió is beszámolt a szellemi fogyatékosok legyilkolásáról. 1941 augusztusában Münster katolikus érseke, August von Galen már nyilvános templomi prédikációjában gyilkosságnak nevezte az eutanáziát, amely ellentmond a tízparancsolatnak. Beszédét hívei lejegyezték és röplapokon terjesztették. Az ismételt és növekvő egyházi tiltakozások hatására Hitler 1941. augusztus 24-én leállította a programot. Addig a napig, hivatalos jelentések szerint 93251 embert öltek meg. A betegek gyilkolását ezután titokban 14f13-as fedőnévvel a koncentrációs táborokban folytattak. A további áldozatok száma ismeretlen.
Vagy kell egy kis Marx, Lenin, Sztálini ideológia? Magyarország önmagától is jó úton halad a Marx által meghatározott úton. ˝Azok az osztályok és fajok, amelyek túl gyengék az élet új feltételeihez, el kell hogy tűnjenek. El kell pusztulniuk a forradalmi holokauszt oltárán˝ Marx
Azt nem tudhatjuk, hogy milyen lett volna, de azt látjuk, hogy mi lett. Ennél már egy diktatúra is jobb, ott legalább rend van, még a maffia is kussolt Mussolini idejében.
A diktatúráról valósabb állásfoglalást tudnék közvetíteni egy Észak Korea, Csád, Szomália, Zimbabwe érintésével tett tanulmányutam után. Mussolini bandája semmivel sem volt különb mint a maffia. Alapvetően minden diktátor egy paranoid, skizofrén, elmebeteg népirtó volt.
Nyilván nem a fent említett diktatúrákra gondoltam, de egy erőskezű vezető jól jönne, mint például Putyin elnök, hogy rendet csináljon, persze nem két hét alatt, mert az csak szájhősködés.
Lehet én béna és vak vagyok, de jelen esetben azt tehetek amit szeretnék, oda megyek ahová akarok, azt mondok amit jónak látok, arról akiről csak véleményem van. Tanulhatok szakmákat, képezhetem magam, fejlődhetek, fejlődhetünk, (és persze kell is), és csinálhatom, dolgozhatok. Teli vagyunk lehetőségekkel, csak akarni kell. Az elégedetlenkedés helyett az emberek huszad magukkal vegyenek földeket, és építsenek rajta önellátó gazdaságokat, házakat, közösségeket, nemzenek gyerekeket. Nem az aluljáróba kell kéregetni, lakni, elhagyni magunkat és tízezer darabszámba egyetemre járni slágerszakokra, akik közül két kézzel senki nem fog majd meg semmit! Utódokról meg ne is ábrándozzunk ezen az úton. Szaporodási rátánk a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen 2.1 családonként gyerek helyett 1.3 alatt van, alapvetően beolvadóban vagyunk az egyre híguló Európai közösségbe, lassan eltűnünk.
A videóhoz visszatérve. Hogy mi lett volna ha? Nem kell hozzá nagy képzelőerő. Íme Hitler diktatórikus programjaiból egy a sok közül.
Az gyilkos eutanáziaprogram:
Az emberi öröklődés szabályait kutató tudományág, a genetika egy ága, a testi és szellemi képességek (testi és szellemi ami minden diktátor és itt Hitler szubjektivitása) javításának lehetőségéért gyilkoló nem toleráns gépezet. A Náci eugenikusok úgy vélték, hogy az emberi élet értékét a társadalom számára való hasznosság mértéke határozza meg, már pedig minden társadalomra nagy terhet ró a szellemi fogyatékosok, alkoholisták, mozgáskorlátozottak és egyéb örökletesnek tartott betegségekben szenvedők eltartása. Sok tekintélyes tudós követelte, hogy az állam akadályozza meg az olyan gyermekek életben maradását, akik betegségük miatt munkaképtelenként állandó gondoskodásra szorulnak. Az eugenika hatására sok állam vezetett be "fajvédelmi" intézkedéseket. 1907 és 1938 között az USA államainak több mint felében sterilizálták a bűnözőket, mozgássérülteket, epilepsziásokat, alkoholistákat, kábítószereseket, prostituáltakat. Finnországban 1929-től az örökletes betegségekben szenvedőket, Dániában 1934-től a szellemi fogyatékosokat, Norvégiában a szellemi fogyatékosokat és az önellátásra képteleneket sterilizálták.
A nácik tehát válogathattak a példák közül, és nem csak a zsidók emberi és szabadságjogait korlátozták. Faji ideológiájuk szerint alacsonyabb rendűek voltak a Németországban élő cigányok és a fajfenntartási szempontból értéktelennek minősített betegek is. Az egyik rendelet megfosztotta az állampolgárságtól az elmebetegeket, az általuk eldöntött örökletes betegségekben szenvedőket, valamint ezek gyermekeit. 1934-től bevezették a kötelező kényszer sterilizációt. A következő öt évben mintegy 400 ezer vak, süket, színes bőrű, szellemi fogyatékos, alkoholista stb. németet sterilizáltak. A műtétek következtében több ezren meghaltak. 1937-től megkezdődött a "társadalomra veszélyes aszociális elemek", azaz a munkakerülők, koldusok, vándorcigányok, homoszexuálisok, prostituáltak koncentrációs táborokba szállítása. Az ilyen ürüggyel letartóztatottak közül a táborokban sokakat sterilizáltak, vagy kasztráltak. Ezzel párhuzamosan propagandakampány indult: filmek, cikkek, tanulmányok, iskolai feladatok ismertették a németekkel, hogy milyen sokba kerül a különböző betegségekben szenvedők ellátása az államnak. A végén mindenki beteg volt.
1938 végén egy apa kérelmezte Hitlertől, hogy gyógyíthatatlan testi és szellemi fogyatékos, vak gyermekét orvosai megölhessék. Hitler egyik orvosának és kancellária-vezetőjének parancsolta meg, hogy ezt és a hasonló ügyeket vizsgálják ki. A megbízottak valamennyi kórháztól adatokat kértek a fogyatékkal született és az állandó ápolásra szoruló gyermekekről. Valamennyi jelentett esetet orvosi bizottságok vizsgáltak meg, majd a legreménytelenebb állapotban lévő gyermekeket injekciókkal vagy halálra éheztetéssel ölték meg. Több mint ötezer gyermeket gyilkoltak meg. Saját fajtásaikat!
1939 őszén, a háború kitörése után Hitler egy néhány soros parancsában engedélyezte, hogy a "gyógyíthatatlan betegeket állapotuk leggondosabb vizsgálata után kegyes halálban részesítsék". Ezzel párhuzamosan a megszállt lengyel területeken az SS több ezer szellemi fogyatékost lőtt agyon. Hitler kancelláriája 1940 tavaszára megszervezte az eutanáziaprogram kereteit. A program vezetői a berlini Tiergarten út 4. szám alatti házból (innen a program fedőneve: T4) indítottak országos kutatást a testi és szellemi fogyatékosok után, akiket a kórházaknak kötelezően jelenteniük kellett. Az orvosi bizottságok munkatársai minden egyes karton elbírálása után fejpénzt kaptak. Úgy döntötték el, életben maradhatnak-e a betegek, hogy személyesen nem is találkoztak velük. A halálra ítélteket néhány kijelölt szanatóriumba szállították, ahol fürdőteremnek hazudott kis gázkamrákban, teherautók kipufogó gázával megölték őket. A holttesteket elégették. Az áldozatok családját értesítették, hogy hozzátartozójuk valamilyen betegségben (tüdőgyulladás, vakbélgyulladás, vesebaj, szívelégtelenség) elhunyt. A gyilkolásért felelős személyzet orvosokból, ápolókból, fotósokból és rendőrtisztekből állt.
Az eutanáziaprogram minden titkolózás ellenére hamarosan közismertté vált. Sok ember gyanút fogott a megszaporodott halálesetek miatt. A helyi lakosságnak feltűnt, hogy ahányszor az eutanázia központokba betegek érkeznek, hamarosan füstölni kezd a krematórium kéménye. Az áldozatokat szállító buszokat hamarosan "gyilkos ládáknak" nevezték. Előfordultak adminisztrációs hibák: egy amputált lábú áldozat családját például arról értesítették, hogy rokonuk lábtrombózisban halt meg. A BBC és a vatikáni rádió is beszámolt a szellemi fogyatékosok legyilkolásáról. 1941 augusztusában Münster katolikus érseke, August von Galen már nyilvános templomi prédikációjában gyilkosságnak nevezte az eutanáziát, amely ellentmond a tízparancsolatnak. Beszédét hívei lejegyezték és röplapokon terjesztették. Az ismételt és növekvő egyházi tiltakozások hatására Hitler 1941. augusztus 24-én leállította a programot. Addig a napig, hivatalos jelentések szerint 93251 embert öltek meg. A betegek gyilkolását ezután titokban 14f13-as fedőnévvel a koncentrációs táborokban folytattak. A további áldozatok száma ismeretlen.
Vagy kell egy kis Marx, Lenin, Sztálini ideológia? Magyarország önmagától is jó úton halad a Marx által meghatározott úton. ˝Azok az osztályok és fajok, amelyek túl gyengék az élet új feltételeihez, el kell hogy tűnjenek. El kell pusztulniuk a forradalmi holokauszt oltárán˝ Marx
Drága Pipó barátom!
A gond nem veled van, az olyan becsületes emberek mint Te tudják működtetni a demokráciát. A gond a bűnözőkkel, élősködőkkel, spekulánsokkal van, akikkel a demokrácia egyszerűen nem tud mit kezdeni.
Nagyon szépen leírod, hogy azt tehetsz amit akarsz, azt mondhatsz amit akarsz, lehet véleményed, de nem pont így van, megfeledkeztél a tagadás bűnéről, amit börtönnel jutalmaznak, ha Te másképp gondolod. Az orweli világ fele haladunk és nem lázadozhatunk, mert mi szavazzuk meg, nagyon agyafúrt rendszer. Már nem fortélyos félelem, hanem fortélyos bűntudat igazgat bennünket, csalóka remény szóba sem jön.
Az eutanáziát Amerikában fejlesztették ki és még a háború után is alkalmazták, meg a lobotómia is nagy divat volt a demokrácia őshazájában.
Hagyjál már az antifa propagandával, ideje lenne túl lépni rajta, kapunk épp elég aktuális propagandát meg agymosást minden nap. Üdv
A tagadás valóban tiltott dolog lett, de alapvetően nincs mit tagadni, a holokauszt megtörtént, ezáltal nekem nincs félnivalóm hogy megbüntetnek, mert nem tagadom. Az meg hogy most 5 millió, vagy attól jóval kevesebben haltak kínok közepette a koncentrációs táborokba, a szörnyűséges lényegen nem változtat, nagyon sokan a poklok poklát élték át .
Azt is jól tudjuk, hogy a háborúkat a Cionista Zsidó elit is finanszírozta, de nem csak ők, így tehát ember ember ellen követte el ezeket a rémtetteket, bűnöket. Őket is, mivel Emberek, ugyanúgy sajnálom mint a világtörténelemben áldozatul esett többi embert, akik beteg ideológiákért, beteg uralkodók területhódításaiért, fanatikus vallásokért haltak értelmetlenül.
Az emberiség történelme alapvetően az elmezavar története. Egyenlőre nem látom azt, hogy létezni tudna olyan rendszer, ami mindenkinek megfelelne, mint ahogy mondod, mindig lesznek bűnözők, spekulánsok, nem tisztelettel élők, erőszakos emberek. Viszont ha belegondolok, ezáltal az Orwelli világ megfigyelésének aspektusa nem is olyannyira szörnyű és rémisztő, a sok rossz ember mihez tartása végett nem egy elvetendő ötlet. Mennyi gyilkosságtól, erőszakos bűnelkövetéstől, vagyon elleni bűntettől szabadulhatnánk meg. Valójában a technika fejlődésével az emberiség a megfigyelést magára húzza, vagy inkább ezt már magára is húzta. És nekem továbbra sincs félnivalóm. Tisztelettel, szeretettel, alázattal és hálával élem életem.
Most leleplezted magad, helyesled az orwelli világot! Netán benne is vagy a vezetőségben? :)))))
Aki önként befogja a száját, annak nem kell szájkosár törvény. Téged mint igen értelmes embert, nem zavar a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás korlátozása, pedig demokrácia van, nem diktatúra!!!
Törvények mindig is voltak, s lesznek is, de az nem mindegy hogy egy törvény a valós, megtörtént dolgokat védi, vagy a valótlant.
A mindenre való rálátást amit a technika így is úgy is megteremt, hasznosnak vélem. A titkok korának le kell járnia, mire jó a titkolózás, hamis kép mutatása, álarcban tetszelegni még önmagunk előtt is a tükörben. Mindenkinek egy időben rálátással kell lennie a világra, és egymásra. Az megtisztítaná az embert, és bátrabbá, nyitottabbá is tenné a következő generációt egymás felé.
Játszunk el a gondolattal. A lakás az magánszféra lenne, de az utcák teljességgel mindenki számára akár otthonról is megfigyelhetőek lennének. Minden pillanatban, minden egyes centimétert bárki bármikor megfigyelhetne. Vajon lennének e betörések, gyilkosságok, erőszakos bűnelkövetések? És akkor a lakás még mindig megmaradhatna mint magánszféra, s annak szentsége sérthetetlen.
Egy a jelenre is igaznak vélhető gondolat azért van feltételezésedbe. Idézem: "rabszolga sorsú új világrend, ahol mindenkinek a neve kuss."
A videóhoz visszatérve. Hogy mi lett volna ha? Nem kell hozzá nagy képzelőerő. Íme Hitler diktatórikus programjaiból egy a sok közül.
Az gyilkos eutanáziaprogram:
Az emberi öröklődés szabályait kutató tudományág, a genetika egy ága, a testi és szellemi képességek (testi és szellemi ami minden diktátor és itt Hitler szubjektivitása) javításának lehetőségéért gyilkoló nem toleráns gépezet. A Náci eugenikusok úgy vélték, hogy az emberi élet értékét a társadalom számára való hasznosság mértéke határozza meg, már pedig minden társadalomra nagy terhet ró a szellemi fogyatékosok, alkoholisták, mozgáskorlátozottak és egyéb örökletesnek tartott betegségekben szenvedők eltartása. Sok tekintélyes tudós követelte, hogy az állam akadályozza meg az olyan gyermekek életben maradását, akik betegségük miatt munkaképtelenként állandó gondoskodásra szorulnak. Az eugenika hatására sok állam vezetett be "fajvédelmi" intézkedéseket. 1907 és 1938 között az USA államainak több mint felében sterilizálták a bűnözőket, mozgássérülteket, epilepsziásokat, alkoholistákat, kábítószereseket, prostituáltakat. Finnországban 1929-től az örökletes betegségekben szenvedőket, Dániában 1934-től a szellemi fogyatékosokat, Norvégiában a szellemi fogyatékosokat és az önellátásra képteleneket sterilizálták.
A nácik tehát válogathattak a példák közül, és nem csak a zsidók emberi és szabadságjogait korlátozták. Faji ideológiájuk szerint alacsonyabb rendűek voltak a Németországban élő cigányok és a fajfenntartási szempontból értéktelennek minősített betegek is. Az egyik rendelet megfosztotta az állampolgárságtól az elmebetegeket, az általuk eldöntött örökletes betegségekben szenvedőket, valamint ezek gyermekeit. 1934-től bevezették a kötelező kényszer sterilizációt. A következő öt évben mintegy 400 ezer vak, süket, színes bőrű, szellemi fogyatékos, alkoholista stb. németet sterilizáltak. A műtétek következtében több ezren meghaltak. 1937-től megkezdődött a "társadalomra veszélyes aszociális elemek", azaz a munkakerülők, koldusok, vándorcigányok, homoszexuálisok, prostituáltak koncentrációs táborokba szállítása. Az ilyen ürüggyel letartóztatottak közül a táborokban sokakat sterilizáltak, vagy kasztráltak. Ezzel párhuzamosan propagandakampány indult: filmek, cikkek, tanulmányok, iskolai feladatok ismertették a németekkel, hogy milyen sokba kerül a különböző betegségekben szenvedők ellátása az államnak. A végén mindenki beteg volt.
1938 végén egy apa kérelmezte Hitlertől, hogy gyógyíthatatlan testi és szellemi fogyatékos, vak gyermekét orvosai megölhessék. Hitler egyik orvosának és kancellária-vezetőjének parancsolta meg, hogy ezt és a hasonló ügyeket vizsgálják ki. A megbízottak valamennyi kórháztól adatokat kértek a fogyatékkal született és az állandó ápolásra szoruló gyermekekről. Valamennyi jelentett esetet orvosi bizottságok vizsgáltak meg, majd a legreménytelenebb állapotban lévő gyermekeket injekciókkal vagy halálra éheztetéssel ölték meg. Több mint ötezer gyermeket gyilkoltak meg. Saját fajtásaikat!
1939 őszén, a háború kitörése után Hitler egy néhány soros parancsában engedélyezte, hogy a "gyógyíthatatlan betegeket állapotuk leggondosabb vizsgálata után kegyes halálban részesítsék". Ezzel párhuzamosan a megszállt lengyel területeken az SS több ezer szellemi fogyatékost lőtt agyon. Hitler kancelláriája 1940 tavaszára megszervezte az eutanáziaprogram kereteit. A program vezetői a berlini Tiergarten út 4. szám alatti házból (innen a program fedőneve: T4) indítottak országos kutatást a testi és szellemi fogyatékosok után, akiket a kórházaknak kötelezően jelenteniük kellett. Az orvosi bizottságok munkatársai minden egyes karton elbírálása után fejpénzt kaptak. Úgy döntötték el, életben maradhatnak-e a betegek, hogy személyesen nem is találkoztak velük. A halálra ítélteket néhány kijelölt szanatóriumba szállították, ahol fürdőteremnek hazudott kis gázkamrákban, teherautók kipufogó gázával megölték őket. A holttesteket elégették. Az áldozatok családját értesítették, hogy hozzátartozójuk valamilyen betegségben (tüdőgyulladás, vakbélgyulladás, vesebaj, szívelégtelenség) elhunyt. A gyilkolásért felelős személyzet orvosokból, ápolókból, fotósokból és rendőrtisztekből állt.
Az eutanáziaprogram minden titkolózás ellenére hamarosan közismertté vált. Sok ember gyanút fogott a megszaporodott halálesetek miatt. A helyi lakosságnak feltűnt, hogy ahányszor az eutanázia központokba betegek érkeznek, hamarosan füstölni kezd a krematórium kéménye. Az áldozatokat szállító buszokat hamarosan "gyilkos ládáknak" nevezték. Előfordultak adminisztrációs hibák: egy amputált lábú áldozat családját például arról értesítették, hogy rokonuk lábtrombózisban halt meg. A BBC és a vatikáni rádió is beszámolt a szellemi fogyatékosok legyilkolásáról. 1941 augusztusában Münster katolikus érseke, August von Galen már nyilvános templomi prédikációjában gyilkosságnak nevezte az eutanáziát, amely ellentmond a tízparancsolatnak. Beszédét hívei lejegyezték és röplapokon terjesztették. Az ismételt és növekvő egyházi tiltakozások hatására Hitler 1941. augusztus 24-én leállította a programot. Addig a napig, hivatalos jelentések szerint 93251 embert öltek meg. A betegek gyilkolását ezután titokban 14f13-as fedőnévvel a koncentrációs táborokban folytattak. A további áldozatok száma ismeretlen.
Vagy kell egy kis Marx, Lenin, Sztálini ideológia? Magyarország önmagától is jó úton halad a Marx által meghatározott úton. ˝Azok az osztályok és fajok, amelyek túl gyengék az élet új feltételeihez, el kell hogy tűnjenek. El kell pusztulniuk a forradalmi holokauszt oltárán˝ Marx
A videóhoz visszatérve. Hogy mi lett volna ha? Nem kell hozzá nagy képzelőerő. Íme Hitler diktatórikus programjaiból egy a sok közül.
Az gyilkos eutanáziaprogram:
Az emberi öröklődés szabályait kutató tudományág, a genetika egy ága, a testi és szellemi képességek (testi és szellemi ami minden diktátor és itt Hitler szubjektivitása) javításának lehetőségéért gyilkoló nem toleráns gépezet. A Náci eugenikusok úgy vélték, hogy az emberi élet értékét a társadalom számára való hasznosság mértéke határozza meg, már pedig minden társadalomra nagy terhet ró a szellemi fogyatékosok, alkoholisták, mozgáskorlátozottak és egyéb örökletesnek tartott betegségekben szenvedők eltartása. Sok tekintélyes tudós követelte, hogy az állam akadályozza meg az olyan gyermekek életben maradását, akik betegségük miatt munkaképtelenként állandó gondoskodásra szorulnak. Az eugenika hatására sok állam vezetett be "fajvédelmi" intézkedéseket. 1907 és 1938 között az USA államainak több mint felében sterilizálták a bűnözőket, mozgássérülteket, epilepsziásokat, alkoholistákat, kábítószereseket, prostituáltakat. Finnországban 1929-től az örökletes betegségekben szenvedőket, Dániában 1934-től a szellemi fogyatékosokat, Norvégiában a szellemi fogyatékosokat és az önellátásra képteleneket sterilizálták.
A nácik tehát válogathattak a példák közül, és nem csak a zsidók emberi és szabadságjogait korlátozták. Faji ideológiájuk szerint alacsonyabb rendűek voltak a Németországban élő cigányok és a fajfenntartási szempontból értéktelennek minősített betegek is. Az egyik rendelet megfosztotta az állampolgárságtól az elmebetegeket, az általuk eldöntött örökletes betegségekben szenvedőket, valamint ezek gyermekeit. 1934-től bevezették a kötelező kényszer sterilizációt. A következő öt évben mintegy 400 ezer vak, süket, színes bőrű, szellemi fogyatékos, alkoholista stb. németet sterilizáltak. A műtétek következtében több ezren meghaltak. 1937-től megkezdődött a "társadalomra veszélyes aszociális elemek", azaz a munkakerülők, koldusok, vándorcigányok, homoszexuálisok, prostituáltak koncentrációs táborokba szállítása. Az ilyen ürüggyel letartóztatottak közül a táborokban sokakat sterilizáltak, vagy kasztráltak. Ezzel párhuzamosan propagandakampány indult: filmek, cikkek, tanulmányok, iskolai feladatok ismertették a németekkel, hogy milyen sokba kerül a különböző betegségekben szenvedők ellátása az államnak. A végén mindenki beteg volt.
1938 végén egy apa kérelmezte Hitlertől, hogy gyógyíthatatlan testi és szellemi fogyatékos, vak gyermekét orvosai megölhessék. Hitler egyik orvosának és kancellária-vezetőjének parancsolta meg, hogy ezt és a hasonló ügyeket vizsgálják ki. A megbízottak valamennyi kórháztól adatokat kértek a fogyatékkal született és az állandó ápolásra szoruló gyermekekről. Valamennyi jelentett esetet orvosi bizottságok vizsgáltak meg, majd a legreménytelenebb állapotban lévő gyermekeket injekciókkal vagy halálra éheztetéssel ölték meg. Több mint ötezer gyermeket gyilkoltak meg. Saját fajtásaikat!
1939 őszén, a háború kitörése után Hitler egy néhány soros parancsában engedélyezte, hogy a "gyógyíthatatlan betegeket állapotuk leggondosabb vizsgálata után kegyes halálban részesítsék". Ezzel párhuzamosan a megszállt lengyel területeken az SS több ezer szellemi fogyatékost lőtt agyon. Hitler kancelláriája 1940 tavaszára megszervezte az eutanáziaprogram kereteit. A program vezetői a berlini Tiergarten út 4. szám alatti házból (innen a program fedőneve: T4) indítottak országos kutatást a testi és szellemi fogyatékosok után, akiket a kórházaknak kötelezően jelenteniük kellett. Az orvosi bizottságok munkatársai minden egyes karton elbírálása után fejpénzt kaptak. Úgy döntötték el, életben maradhatnak-e a betegek, hogy személyesen nem is találkoztak velük. A halálra ítélteket néhány kijelölt szanatóriumba szállították, ahol fürdőteremnek hazudott kis gázkamrákban, teherautók kipufogó gázával megölték őket. A holttesteket elégették. Az áldozatok családját értesítették, hogy hozzátartozójuk valamilyen betegségben (tüdőgyulladás, vakbélgyulladás, vesebaj, szívelégtelenség) elhunyt. A gyilkolásért felelős személyzet orvosokból, ápolókból, fotósokból és rendőrtisztekből állt.
Az eutanáziaprogram minden titkolózás ellenére hamarosan közismertté vált. Sok ember gyanút fogott a megszaporodott halálesetek miatt. A helyi lakosságnak feltűnt, hogy ahányszor az eutanázia központokba betegek érkeznek, hamarosan füstölni kezd a krematórium kéménye. Az áldozatokat szállító buszokat hamarosan "gyilkos ládáknak" nevezték. Előfordultak adminisztrációs hibák: egy amputált lábú áldozat családját például arról értesítették, hogy rokonuk lábtrombózisban halt meg. A BBC és a vatikáni rádió is beszámolt a szellemi fogyatékosok legyilkolásáról. 1941 augusztusában Münster katolikus érseke, August von Galen már nyilvános templomi prédikációjában gyilkosságnak nevezte az eutanáziát, amely ellentmond a tízparancsolatnak. Beszédét hívei lejegyezték és röplapokon terjesztették. Az ismételt és növekvő egyházi tiltakozások hatására Hitler 1941. augusztus 24-én leállította a programot. Addig a napig, hivatalos jelentések szerint 93251 embert öltek meg. A betegek gyilkolását ezután titokban 14f13-as fedőnévvel a koncentrációs táborokban folytattak. A további áldozatok száma ismeretlen.
Vagy kell egy kis Marx, Lenin, Sztálini ideológia? Magyarország önmagától is jó úton halad a Marx által meghatározott úton. ˝Azok az osztályok és fajok, amelyek túl gyengék az élet új feltételeihez, el kell hogy tűnjenek. El kell pusztulniuk a forradalmi holokauszt oltárán˝ Marx
A gond nem veled van, az olyan becsületes emberek mint Te tudják működtetni a demokráciát. A gond a bűnözőkkel, élősködőkkel, spekulánsokkal van, akikkel a demokrácia egyszerűen nem tud mit kezdeni.
Nagyon szépen leírod, hogy azt tehetsz amit akarsz, azt mondhatsz amit akarsz, lehet véleményed, de nem pont így van, megfeledkeztél a tagadás bűnéről, amit börtönnel jutalmaznak, ha Te másképp gondolod. Az orweli világ fele haladunk és nem lázadozhatunk, mert mi szavazzuk meg, nagyon agyafúrt rendszer. Már nem fortélyos félelem, hanem fortélyos bűntudat igazgat bennünket, csalóka remény szóba sem jön.
Az eutanáziát Amerikában fejlesztették ki és még a háború után is alkalmazták, meg a lobotómia is nagy divat volt a demokrácia őshazájában.
Hagyjál már az antifa propagandával, ideje lenne túl lépni rajta, kapunk épp elég aktuális propagandát meg agymosást minden nap. Üdv
A tagadás valóban tiltott dolog lett, de alapvetően nincs mit tagadni, a holokauszt megtörtént, ezáltal nekem nincs félnivalóm hogy megbüntetnek, mert nem tagadom. Az meg hogy most 5 millió, vagy attól jóval kevesebben haltak kínok közepette a koncentrációs táborokba, a szörnyűséges lényegen nem változtat, nagyon sokan a poklok poklát élték át .
Azt is jól tudjuk, hogy a háborúkat a Cionista Zsidó elit is finanszírozta, de nem csak ők, így tehát ember ember ellen követte el ezeket a rémtetteket, bűnöket. Őket is, mivel Emberek, ugyanúgy sajnálom mint a világtörténelemben áldozatul esett többi embert, akik beteg ideológiákért, beteg uralkodók területhódításaiért, fanatikus vallásokért haltak értelmetlenül.
Az emberiség történelme alapvetően az elmezavar története. Egyenlőre nem látom azt, hogy létezni tudna olyan rendszer, ami mindenkinek megfelelne, mint ahogy mondod, mindig lesznek bűnözők, spekulánsok, nem tisztelettel élők, erőszakos emberek. Viszont ha belegondolok, ezáltal az Orwelli világ megfigyelésének aspektusa nem is olyannyira szörnyű és rémisztő, a sok rossz ember mihez tartása végett nem egy elvetendő ötlet. Mennyi gyilkosságtól, erőszakos bűnelkövetéstől, vagyon elleni bűntettől szabadulhatnánk meg. Valójában a technika fejlődésével az emberiség a megfigyelést magára húzza, vagy inkább ezt már magára is húzta. És nekem továbbra sincs félnivalóm. Tisztelettel, szeretettel, alázattal és hálával élem életem.
Aki önként befogja a száját, annak nem kell szájkosár törvény. Téged mint igen értelmes embert, nem zavar a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás korlátozása, pedig demokrácia van, nem diktatúra!!!
A mindenre való rálátást amit a technika így is úgy is megteremt, hasznosnak vélem. A titkok korának le kell járnia, mire jó a titkolózás, hamis kép mutatása, álarcban tetszelegni még önmagunk előtt is a tükörben. Mindenkinek egy időben rálátással kell lennie a világra, és egymásra. Az megtisztítaná az embert, és bátrabbá, nyitottabbá is tenné a következő generációt egymás felé.
Játszunk el a gondolattal. A lakás az magánszféra lenne, de az utcák teljességgel mindenki számára akár otthonról is megfigyelhetőek lennének. Minden pillanatban, minden egyes centimétert bárki bármikor megfigyelhetne. Vajon lennének e betörések, gyilkosságok, erőszakos bűnelkövetések? És akkor a lakás még mindig megmaradhatna mint magánszféra, s annak szentsége sérthetetlen.