2 videó

Rövidfilmek gyüjteménye
A csillagokkal teli égbolt gyakran belénk tudja folytatni a szót, de igyekszünk minél jobban megismerni. És ha jobban megismerjük a körülöttünk lévő világot, az segít, hogy saját magunkkal is tisztába jöjjünk.

Légyszem lesi majd az égbolt titkait|

Az MTA Lendület programja keretében egy 19 kamerából álló műszert fejlesztenek az MTA CSFK Csillagászati Intézetének kutatói.
Kapcsolódó

125 millió a csillagászat népszerűsítésére
A Húsvéti nyuszinak nincs légköre
Új módszert dolgoztak ki a szupermasszív fekete lyukak tömegének a mérésére
Idegen naprendszert találtak a szomszédban
Bozóttűz fenyegette a magyar teleszkópokat

A csillagászatban használt műszerek az égboltnak csak kis területét tudják megfigyelni. A nagyobb távcsövekre hatalmas a túljelentkezés, ezért egy-egy érdekes objektumot nem lehet hosszabb időn át észlelni. Erre a problémára adhatnak megoldást az olyan programok, mint például a nagy égboltfelmérő projekt, a Large Synoptic Survey Telescope (LSST), ami néhány naponként készít majd felvételeket a teljes látható égboltról.


Hasonló célt tűztek ki az MTA CSFK Csillagászati Intézetének kutatói. Vida Krisztián, Regály Zsolt, Mészáros László, Csépány Gergely, Oláh Katalin, Kiss Csaba, Döbrentei László, Mező György, és a programvezető Pál András a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Fiatal Kutatói Programja keretében terveznek és építenek egy 19 egyedi kamerából álló műszert, az úgynevezett Légyszem-kamerát. A csoport tagjai olyan detektoron dolgoznak, amivel a teljes égbolton – 30 foknál nagyobb horizont feletti magasságnál – megfigyelhetik a 15 magnitúdónál fényesebb égitestek fényváltozásait, a percestől akár több éves időskálán átívelve.

A Légyszem-kamera mechanikus része távolról sem hagyományos: a mozgatásról, azaz a Föld forgásából adódó látszó mozgás kompenzálásáról egy hexapod, más néven Stewart-platform gondoskodik. Maga a hexapod sem hétköznapi konstrukció, gyakran használják repülőszimulátorok mozgatására. Mint arra a neve is utal, a mechanikus szerkezet egy hat lábon álló platform. Ez a konstrukció a hasznos teher, vagyis a 19 egyedi kamera mozgatását a lábak hosszának változtatásával éri el.

Ez a megoldás, amellett, hogy igen precíz pozícionálást tesz lehetővé, hibatűrő is: ha a hat lábból három beragadna, a műszer még mindig mozgatható lenne a megfigyelések igényeinek megfelelően. Ez a hibatűrő viselkedés, valamint számos hasonló jellegű elektronikai és vezérléstechnikai megoldás is abból az alapelvből fakad, hogy a műszerrendszerben nem lesznek egyedi vagy kitüntetett alkatrészek. Ha valamelyik komponens leáll vagy meghibásodik, az eszköz továbbra is száz százalékig működőképes marad.

A csillagászati műszertechnikában legelterjedtebb, úgynevezett ekvatoriális szereléssel szemben a műszer mechanikája független annak földrajzi helyzetétől. Szükség esetén a műszer áthelyezése sem okoz problémát, de a további, más-más helyszínre telepítendő egységek elkészítése is lényegesebben egyszerűbb. A kamerarendszert viszonylag olcsó, készen kapható alapanyagokat felhasználva lehet elkészíteni, így a fejlesztési költségek is jelentősen csökkenthetők, így a további műszerek elkészítése is jóval egyszerűbbé válik.

A Légyszem kamera fejlesztése – amihez az infrastrukturális hátteret az akadémiai kutatóközpont biztosítja – teljesen nyílt keretek között folyik. Ez azt jelenti, hogy az első egység elkészülte után elérhetők lesznek mind a gépészeti és elektronikai tervek, mind a vezérléshez és adatfeldolgozáshoz szükséges szoftverek. Ennek köszönhetően jóval könnyebbé válik egy nemzetközi megfigyelőhálózat kiépítése is. A műszerből származó adatok szabadon hozzáférhetők és felhasználhatók lesznek.
20130212 legyszem 1.png
A Légyszem-kamera mechanikájaFotó: Csillagaszat.hu